LizaGazdija

Én minden éjjel álmodom. Van, hogy két-három történetet is. Ez ma sem volt másként. Ma két sztori ment le, mindkettő halál jellemző rám, de csak az egyiket osztom meg a közzel :)   A konkrét helyzetre már nem emlékszem, de valahogyan kívül kerültem a testemen, és valaki segítségével így figyeltem magamat. És nagyon rossz volt. Emlékeztem rá, hogyan érzem magam a bőrömben, és hát so-so, közepesen vagyok elégedett. Ehhez képest egy olyan lányt láttam, aki az én testtartásommal, az én mosolyommal, az én ruháimban császkál, és legalább 80-90 kg (a 165 centimhez). Nagyon rossz élmény volt. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ilyen szétfolyós kövér ember vagyok, teljesen bedepiztem tőle. Meg attól, hogy az emberek röhögnek rajtam.   Én ilyeneket miért álmodom vajon?

Ma mintegy fél óra alatt megittam két liter teát, mert állatira fáj(t) a torkom, a fülem meg a szájüregem, és csak ezt kívántam a levesen kívül. Ennek megfelelően most nagyon-nagyon fáj az alhasam. Nem szabad ennyit inni egyszerre, már látom. (Eredetileg persze attól tartottam, hogy ennyi teától hányni fogok, mert ennek veszélyét már egész kis adag teánál is érzem. De mindig meg tudom lepni magam.)   Nem tudom, miért kell minden áldott éjjel ordítozni a körúton részegen. De egyszer valami kegyetlent fogok tenni ezekkel az idióta vadbarmokkal. Lemegyek és megverem őket. Megdobálom mindet vízzel töltött lufival/óvszerrel, még eldöntöm ezt addig. Kiderítem, hol laknak, és éjszakánként az ablakuk alá járok majd üvöltözni nem részegen. Nem tudom, melyik lenne a legcélravezetőbb megoldás.

Volt valami elég kevéssé reprezentatív felmérés arról, hogy hogyan tájékozódnak az emberek a világ híreiről. A kertévés híradók győztek. Ha híradót nézek, akkor tv2-t sosem, mert egyszerűen elveszítem a türelmemet attól, hogy se Bárdos András, se Máté Kriszta nem bír elmondani egy értelmes magyar mondatot. Vagy beletörik a nyelve valami kriminálisan nehéz szóba (pl. állítólag, kórház, stb.), vagy a hírszerkesztő komoly nyelvhelyességi hibákkal dolgozik, amiket ők vígan beolvasnak. Az RTL-es híradóról pedig álljon itt egy hosszászóló véleménye, amin azóta is tudok röhögni, mert annyira komikus. Vagy tragikomikus. "Megölték, meghalt, felrobbant, folyik a VÉÉÉÉR, és páviánbébi született a Szedegi Állatkertben. Na, kb ennyi." Ezt mondja opcsi. Mondjuk ő a tv2-re is érti, de arról nem tudok nyilatkozni, mert az előbb említett okok miatt az elmúlt évben kb. egy adást láttam. Azon egyébként majdnem felsírtam, amikor elmondták az RTL híradójában, hogy xy hollywoodi celebet drogozáson...

Nagyjából két hete nem nyitottam meg a yahoos postafiókomat, mert mi van, ha írt. Nem akarom, hogy írjon, mert így is elég ideges vagyok, és az utóbbi hónapokban a leveleitől csak hatványozódott az idegességem.   Ez talán már súlyos. Valamit kezdeni kell velem.

Büszke vagyok az emlékezőtehetségemre. Nagyon sok tényre meg dátumra emlékszem, meg pl. hírek minden részletére akár hetekig is, és még sorolhatnám.   Ma elmentem a boltba, mert nincs itthon egy gramm vaj se, és az kell a párolt zöldséghez, amiből minden nap megeszem egy adagot, különben hiányérzetem lesz. (Konkrétan átvette a kakaó szerepét. Lehet, hogy így jobban jártam.) Szóval bementem a boltba, és gonodltam, veszek akkor már kukoricát is, ha ott vagyok, milyen régen ettem olyat. Kukoricát ez a bolt nem tart. (Ja, amúgy ez a bolt sztár lett, talán hétfőn felkerült a homárra.) Aztán arra gondoltam, veszek tésztát (olyan gagyit, amelyikhez van fűszer meg olaj, teszel rá vizet, és akkor leves - én nagyon szeretem). Vettem is, hogy Tominak is jusson, ő is szereti. Aztán eszembe jutott, hogy valami kell nekem a hűtőből. Eszembe jutott, hogy talán a tejföl az, de aztán azt gondoltam, tejfölt most nem veszek, annyira nem kell. És aztán hazajöttem.   Az axát napok-hetek óta le akarom csesz...

Reggel felébredtem, kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy minden, de minden csupa fehér, és mellesleg szakad a hó. Rohantam is ki, és úgy örültem, hogy de jó, leesett az első hó. Gondoltam is, hogy kicsit korán van még ehhez, aztán utánaszámoltam, milyen hónap van. Megdöbbentem. Aztán kezdődött a következő álom. Érdekes volt.