LizaGazdija

mintegy 10-15 ismerősöm ment férjhez vagy nősült meg. Egyrészt örülök, másrészt próbálom már most készíteni magam a jövőre várható baby boomra, hogy ne depizzek majd be teljesen. (És igyekszem nem pörögni azon, hogy nekem miért nincs senkim. Meg hogy egy alternatív világban nekem is most nyáron lett volna az esküvőm.)

- Már nem szeretem a mézes teát, pedig még csak kb. három litert ittam tegnap este óta. A NeoCitran-undor kifejlesztése folyamatban van. - Megint ott tartok, hogy 20 percre is lefekszem aludni, akár napi többször is. Ma egy csomót rohantam meg dolgoztam, de amikor adódott fél óra szünet, abból 20 percet alvással töltöttem. Nagyon-nagyon fáradt vagyok. Ha helyrerázódik rendesen a lelkem, akkor biztos elmúlik majd ez is meg a nátha is, ugye? Ugye?! - A fene se hitte volna, hogy a suliban a beíratás ilyen durva tud lenni. Olyan emlékeim voltak erről az elmúlt évekből, hogy az ember üldögél, olvassa a kis könyvét, aztán néha jön egy diák, akkor neki adni kell mindenféle papírt (két- vagy háromfélét), aztán össze kell tőle szedni a papírokat, aztán lehet olvasni megint. Ehhez képest kb. percenként jött most be valaki a könyvtárba, ahol a buli volt, hatféle papírt kellett osztani, és kétpercenként elkészült valaki a töltögetéssel. Konkrétan azt sem tudtam, hol áll a fejem, egy ponton még...

Úgy örülök, hogy szeptember elejére végre összejött egy emberes megfázás. Fáj a fülem, a torkom (kivételesen nem a jobb oldal, hanem a bal), dáthás is vagyok. Pedig amikor éreztem, hogy kezdődik valami, megittam gyorsan kb. másfél liter mézes teát. Ennyit számított, köszi. Remélem, gyorsan elmúlik ez az izé. Majd veszek NeoCitrant, mert ugyan undorító az íze, de már többször segített rajtam.