LizaGazdija

és visszafordít. Tanú: - I saw her with a man. (Ziva: - And could you describe this man?) Tanú: - He was a man. Tony: - A man-man. Ez nekem most nagyon tetszik, és magyarul közel sem ütött ekkorát, pedig jól fordították. Hiába, ilyen a lefordíthatatlan szóvicc.

előnye, hogy nehéz belőle kidobálni a magokat, így aztán Rozi nem tudja két nap alatt olyan kinézetűvé tenni a szobát, mint ahol évek óta nem takarítottak. Hátránya, hogy jóóó magas fala van, amit viszont két hét alatt remekül össze lehet tojni, ezzel olyan szagokat létrehozva a szobában, mintha a galérián egy tyúkólat rejtegetnénk, és persze ezt levakarni sem egyszerű a műanyagról. Update: Szeretném, ha valaki megmagyarázná, miért a tükét használja csőrerősítésre ez a madár, ha egyszer van külön szépiája, amin az átlagmadár ugyanezt a tevékenységet szokta végezni. Update2: Megtört a jég. Most, hogy már kb. 3 hete lakik az új kalitkában a madár, végre ráállt a színes “ágra”. Boldogságom határtalan. (A képen egyébként látható egy hatalmas kupac mag is, amit Rozi 2, azaz kettő óra alatt górt oda, míg ázott az alja. Ha az alja rajta van, akkor ezt nem tudja ilyen szépen megoldani, és a kalitka aljába potyog a sok finom mag, hehe.)

Itt szálltunk meg, más is látogasson el ide:  http://www.borzsonyalja.hu/ Update: Itt meg volt a központ:  http://bekasto.hu/

nagyon örültem a műfordítók hétvégéjének, aztán megfáztam vagy mi, és a második napot masszív szenvedéssel töltöttem, amitől kicsit csökkent a lelkesedésem, aztán megint lelkes lettem, aztán hazajöttünk, és most már kifejezetten csalódott vagyok. A hely szép volt, az előadások többnyire jók voltak, a kaja nagyon jó volt, a vendéglátónk nagyon kedves volt, Livivel nagyon jól éreztem/-tük magamat/magunkat, a 25 perces túra a főpanziótól a miénkig minimum 30 perc volt minden esetben, mert iszonyú gagyi térképünk volt, ami nem nagyon nevezhező valósághűnek, így mindig eltévedtünk, de ez meg vicces volt (az első estét kivéve, amikor este fél 11-kor nulla közvilágítás mellett álltunk a falu szélén, és halvány lila fingunk nem volt, hol fordultunk rossz irányba, és hol vagyunk egyáltalán, mert persze utcanévtábla is nuku), és a szállásunkon lakik egy tündéri kiskutya, Bogi, aki szerintem szálkásszőrű tacskó, és nagyon-nagyon barátságos, pénteken este is jól megszeretgetett, de ma reggel külön