Ha 15 éves lennék,
feltehetőleg egész tavaszi szünetben ki sem tenném a kezemből az Elfújta a szél című regényt. Délután kinyitnám, reggelig olvasnám*, és a szünet végére be is fejezném. Másra figyelnék olvasás közben, mint most, mást mondana a könyv. Kicsit sajnálom, hogy a tinikoromból kimaradt, viszont értem, miért javasolta Nagyi, beleillik az általa nagyon szeretett regények sorába, amelyeket én is nagyon szerettem (főleg B.S. Aldrich regényeire gondolok itt). Nagyon nem az a nyál, mint amire számítottam az alapján, amit tudok a történetről. Meg lehetett volna írni úgy is, hogy falhoz vágós könyv legyen, csupa szirup, de nem így történt. Még változhat nyállá is, de remélem, hogy nem fog. Érdekes és jó élmény újra átélni azt a lelkesedést, amivel tiniként olvastam azokat a könyveket. Még csak 150 oldalnál járok az 1200-ból, de már most várom a filmet. *Ó, azok a régi, szép idők, amikor rendszeresen olvastam reggelig! Még az is simán belefért, hogy egy átolvasott éjszaka után, nulla perc alvással a