LizaGazdija

Mint már említettem, Woody Allen nem normális, de ez benne a jó. Woody Allen munkásságát mérsékelten ismerem: láttam három vagy négy filmjét, azokat is csak magyarul, és olvastam tőle egyszer egy novellát egy antológiában. A könyv legelején úgy éreztem, nem fogom tudni végigolvasni, mert szimpla ökörködés az egész. Aztán magam elé képzeltem az írót, hangjának fülembe idéztem Kern Andrást, és onnantól kezdve nagyszerűen szórakoztam. Kedvenc történetem is lett, mindjárt kettő. Az egyik az első színdarab, melynek címe Death (halál), ebből van az a híres mondás, miszerint "It's not that I'm afraid to die, I just don't want to be there when it happens" (Nem mintha félnék meghalni. Csa nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik). A másik egy novella "But Soft... Real Soft" címmel, amit a magyar fordításban úgy hívnak, Irodalomóra haladóknak. Azt végigröhögtem. Ezen kívül még lett két kedvenc idézetem is. 1. "After a neighbor's husband had been missing ...

Azonnali és drasztikus adócsökkentés címén most majd lenyúlja állam bácsi, amit befizettem eddig a magánnyugdíjpénztárba. Csak szólok, hogy oda az ember magának fizeti a pénzt, gyűjtögeti a kis számláján, hogy majd vénségére legyen legalább néhány évre nyugdíja. Személy szerint rohadtul ki vagyok akadva ezen az einstandoláson, és szeretnék gratulálni mindazoknak, akik genetikailag képtelenek a hazugságra.

Reklámoknál szeretem, ha a reklámnak van köze a reklámozott termékhez. Kampányoknál szeretem, ha a kampánynak van köze ahhoz, amiért (vagy ami ellen) kampányol. Annak, hogy I like it on the floor/ on my bed/ stb., semmi köze a mellrákhoz vagy a mellrák elleni küzdelemhez. A fiúk kiborításának sincs köze a mellrákhoz vagy a mellrák elleni küzdelemhez. Ezért nem tetszik ez a kampány, és nem veszek részt benne. Ettől függetlenül a rák úgy általában mondjon le.

Lehet, hogy azért lett ilyen fura ez a nap, mert már eleve úgy indult, hogy 9-kor kinyitottam a szemem totál a falhoz préselődve, és közvetlen közelről visszanézett egy nagy, ronda pók.