LizaGazdija

Ez most olyan nap, hogy nehéz lesz a személyes naptáramba bármi jót is beírni róla. Mert van nekem egy személyes naptáram, ahová minden nap beírok egy (vagy több) dolgot, ami jó volt. Hát, ma olyan rosszul vagyok, hogy jobbára csak aludtam, koncentrációm sehol, a könyvvel nem bírok haladni, a délután jó részét alvással töltöttem, és most is legszívesebben elmennék aludni, csak hát kéne haladni a könyvvel, plusz kéne még pályázgatni is, hátha mégis lesz munkám egyszer végre már. Úgyhogy akkor elmesélem inkább a cirkuszt. Szombaton voltam, és ebben a mostani műsorban a Cirkuszfesztivál versenyzői lépnek fel. Gondolom, ez úgy volt, hogy még a fesztivál előtt leszerződtették a szereplőket, mert nem azok vannak itt, akik a legjobb helyezéseket érték el, hanem van ilyen is, olyan is. Ez egyébként tök mindegy, mert mindenki vérprofi, akár kapott helyezést, akár nem. Nem emlékszem, voltam-e már úgy a Cirkuszban, hogy ennyire üres volt, mint most szombat este 7-kor. Nem is értettem, de úg

Mostanában nagyon sokszor eszembe jut egy film, amit gyerekkoromban láttam Nagyinál, és nem tudok rájönni a címére, sőt a Gugli sem segít a felkutatásában. Arra gondoltam, elmesélem, mire emlékszem a cselekményből, hátha valamelyikőtök tudja, mi ez. A főszereplő egy kisfiú, aki utál tanulni, és valakitől kap egy varázsigét, amelynek segítségével soha többet nem kell tanulnia. Akárhányszor felelnie kell valamiből az iskolában, csak elmondja a varázsigét, a tanár megbabonázódik, és ötössel átengedi. Amikor aztán a kisfiú felnő, és egyetemre kerül, az egyik vizsgáján szembe találja magát egy olyan tanárral, akire semmiféle hatással nincs a varázsige. Meg is bukik a vizsgán, sőt kiderül, hogy semmit sem tud, gyakorlatilag írni-olvasni sem, mert egész életében ebből a varázsigéből élt. A záró jelenetben az anyukája elkíséri az iskolába, ahová hátán a tipikus elsős iskolatáskával érkezik, és majdnem sír, amikor az elsősök, akik most az osztálytársai lesznek, kinevetik. Valaki emlékszik v