Szintén Murphy
(Röviden: Marci átfutott a HÉV-sínen engedély nélkül, majd visszafutott, csak visszafelé jött a HÉV, és bár nem ütötte el, nekem nagyban sérült a lelki békém.) (Most ugyanez jön hosszabban.) Amikor az ember már teljesen biztonságban érzi magát valamilyen szempontból, na akkor történik valami pont azon a téren. Én például már annyira megszoktam, hogy az esti séta helyett átálltunk az esti futásra Marcival, és teljesen nyugodt lehetek, mert bár mellettem futni nem tud (nem érti, annak mi az értelme), de kiszámíthatóan előrefut, bevár, lemarad, előrefut, és így tovább, hogy már egyáltalán nem gyanakodtam rá, hogy valami történhet. Történt is. Elértünk a Lágymányosihoz, ahol is a visszafutás előtt meg szoktam állni kicsit nyújtani (meg azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy le tudom már futni megállás nélkül a távot így, hogy ősz óta nem futottam). És a kutya továbbfutott. És mikor rászóltam, akkor sem állt meg. Én meg nem estem kétségbe, mivel ugye már teljesen megbíztam benne, ...