LizaGazdija

Hát, emiatt most szomorú vagyok. Volt Kodak gépünk, sőt anyuéknál a padláson van két reklámállatkám is tőlük: Tigrincs, a tigris és a névtelen sárkány. Szóval azért 133 év nem kevés. Jó lenne, ha nem lenne vége.

Kedden végre a végére értem. Hiába tetszett összességében, nagyon-nagyon hosszú volt. Nagyon érdekes a japán mondakincs, nagyon izgalmas betekintést nyerni az életszemléletükbe, a babonáikba, de legfőképp a halál utáni életről vallott felfogásukba. Ez a könyv tényleg hozzájárul ahhoz, hogy az ember legalább felületesen megismerje Japánt, ha elfogadjuk, hogy egy népet legjobban a meséin keresztül lehet megismerni. (Én elfogadom.) Volt viszont néhány problémám, ami miatt végül csak négy csillagot kapott a könyv a lehetséges ötből. 1. A 60 oldalas bevezető szerintem túlzás. Nagyon érdekes, hogy melyik monda keletkezésekor éppen milyen történelmi helyzetben éltek a japánok, nagyon jó tudni, hogy sokan közülük buddhisták, és hogy sokféle istenük van. Ezek mind nagyon hasznos infók, DE egy olvasásra én képtelen vagyok 60 oldalnyi adatot felfogni, és feleslegesnek is tartom ennek megkísérlését, mivel az információk döntő többsége magukból a mondákból is kiderül később. 2. A könyvet a