LizaGazdija

Amikor megfőzöm a teát, akkor azonnal öntök belőle bögrébe, és elszürcsölgetem. Pohárból nem szívesen innám meg.   Amikor kihűl a tea, átöntöm üvegbe, és berakom 1-2 órára a mélyhűtőbe. Aztán előveszem, és öntök belőle pohárba, aztán szürcsölgetem. Bögréből nem szívesen innám meg.

Csak pár kérdés merült fel bennem a programmal kapcsolatban.   Miért kell a járdán száguldani, ha egyszer a megmozdulás lényege, hogy elfoglalják az úttestet? Miért jó ötlet, hogy a szülő a járda mellett teker, míg a gyerek a belső sávban, ha egyszer nem kérték, hogy zárják le a Nagykörutat? Nem félnek a szülők, hogy esetleg a belső sávban kacsázó kb. hatéves gyereküket elcsapja egy autó?   Ettől függetlenül a megmozdulás hangulata tök jó, akár még kedvem is lett volna elmenni rá, ha itt lenne a biciklim. Amúgy, ha tényleg lesz olyan szolgáltatás, aminek keretein belül termináltól terminálig lehet biciklizni, simán elképzelem, hogy a bkv-bérletemet ennek a használati díjára cserélem - persze csak akkor, ha nem járok sokkal rosszabbul , mint a bkv bérletével.

Pár napja-hete álmodtam, hogy Niki előkerül, kapok tőle sms-t.   Ma reggel az sms-ére ébredtem. Az elejének még örültem is, mondta, sajnálja, hogy így eltűnt. A folytatás már kevésbé lelkesített, mert úgy éreztem, az eltűnés indokai nem igazán indokok. A legvége meg kicsit olyan volt, mint a pofánverés. Bocsi, hogy fél éve nem adtam életjelet, de óriási szívességet kérek, adj le nekem papírokat, ma van a határidő. Rosszulesett. Nem az, hogy adjak le papírokat. Máskor is volt már ilyen, és én szívesen megteszem, mert szeretek segíteni, pláne a barátaimnak. De azért az, hogy fél évig rám se hederítsen valaki, és fél év után is csak azért, mert segítségre van szüksége... Főleg úgy, hogy én közben fél évig próbáltam valahogy kommunikálni vele. Nem minden nap, még nem is minden héten, de azért elég sokszor írtam emilt, sms-t, egyéb üzenetet. Meg vagyok bántva, ez kihasználás, én meg persze hagyom, és elmentem a papírokkal, mert fontos ügy - neki. De egyáltalán nem érzem fairnek, hogy fél év...

Ezt a sütit szeretném elkészíteni második napja, de ma sem lett belőle semmi. Tegnap azért, mert az egyetlen boltban, ahová be tudtam menni bokros teendőim közepette, nem volt tejszín, babapiskóta meg citrom, a sütihez meg csak ezek nincsenek itthon. Ma a suliból hazafelé jövet ismét betértem egy boltba, és jól körülnéztem. Babapiskótájuk nekik sincs, de úgy tűnt, van tejszín. Levettem a polcról a dobozt, és nekiálltam információt gyűjteni: mennyi tejszín van benne, főzőtejszín vagy habot lehet verni belőle (utóbbi a nyerő), valamint meddig jó. Egyszer csak elment előttem egy nő, és megállt mellettem. Mire odanéztem volna, hogy mit szeretne, már nem volt ott. Aztán láttam, hogy az egyik alkalmazottal beszélget, és úgy éreztem, ő is alkalmazott, itt dolgozik. Nézegettem tovább a kétféle tejszínt, és próbáltam rájönni, melyik a jó, és már épp ott tartottam, hogy a kisebb a habtejszín, de abból kettő kell, de az már 620 forint, és azért azt mégse, amikor megint előkerült a nő, és odaállt ...

Attól van, hogy a németes konzulensem meghallgatta, mit végeztem az elmúlt egy hétben, és megdicsért, sőt azt is mondta, hogy ez egy nagyon érdekes szakdolgozat lesz, mert már most is nagyon érdekes dolgokat figyeltem meg, pedig csak egy fél bevezetésem van eddig. Ez kell nekem, a biztatás. Dr. Jamest nagyon szeretem, de a biztatás neki kevésbé megy. Mondjuk kétségtelen, hogy a tanácsok és a figyelmeztetések is hasznosak, de például ha nem a befosatva motiválást használná... Szóval most örülök, és van kedvem szakdogát írni. Ilyen már három hónapja nem volt.