Írt Facebookon az egyik közepesen szimpi máltai srác, hogy régen látott már Couchsurfing-találkozón, mi történt velem. Elmeséltem, hogy most ilyen fura időbeosztásban dolgozom, többek között pénteken is éjfélig. Ezek után, hogy legyek már én is jófej, ha ő kedves, megkérdeztem, milyen volt a római vakáció, és mi az a molinó, amit lobogtat minden képen, és az van ráírva, hogy "You Should Be Here". Azt felelte, szívesen elmeséli, de hosszú sztori, és mivel úgysem láttuk egymást egy hónapja, egy kávé mellett szeretné. Tökre odavoltam, milyen barátságos már. A találkozóra hétfőn került sor, mikor visszaértem Gozóról. Barátságos meg kedves? Egy lófütyit. Elém tolta a laptopját, majd elég erősen bekezdett: erről nem beszél akárkinek, nekem is csak azért mondja el, mert én igazán megérdemlem, mert az alapján, amennyire ismer (= semennyire), én igazán jó ember vagyok . Ekkor gondoltam rá, hogy felállok és hazajövök, merthogy ez egy kib. piramisjáték lesz, de végül nem tettem, mert ...