LizaGazdija

Azt állította, nagyon hiányoztunk neki, már majd megölte az unalom otthon, a felesége mellett. (Kis kedves. Én majd másmilyen férjet szeretnék, köszönöm.) Mivel elseje óta minden nap edzettem, csak tegnap nem, így nem készített ki az edzés, bár nem volt könnyű, azt meg kell hagyni. És még az egyik nagyon szép számot is megtaláltam a youtube-on, aminek a szövege és a dallama is nagyon-nagyon ❤, kell-e ennél több? (Kell. De az most nincs. Ne legyek telhetetlen, tudom.) Capital Cities - Safe and Sound

Este leszedtem a fát, és visszarendeztem a szobát, és ettől nem lett rossz a kedvem. Leszedés közben és után kicsit beszélgettem a kis fával, mondtam neki, hogy szép kis karácsonyfa volt, remélem, jól érezte magát nálam, és szépen fog növögetni tovább, nem tettem kárt benne. Ma reggel vissza is jutott az Oázisba, ahol vettem, és bár nem nézték meg, de szerintem azért jól vigyáztam rá. Aztán elmentem fényvillamosozni. Évek óta vágyom rá, mindig lecsúszom róla, és most úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, akkor is megadom ezt magamnak ebben a karácsonyi időszakban. Az utolsó napon, de be is váltottam az ígéretemet. Soha nem csináltam még olyat, hogy csak úgy utazgassak a városban cél nélkül, csak azért, hogy utazzak. Most megtettem: villamossal és metróval elmentem a Batthyányra, onnan a fényvillamossal a Móriczra, ahonnan villamossal hazajöttem. Nagyon feldobott az egész. Már az, hogy a Batthyány téren egy csomó ember állt fényképezőgéppel*, a villamosra várva, és hogy mindenki mosolyg...

Három okból vettem meg ezt a könyvet: mert karácsonyi, mert kutyás, és mert németül van, én meg lassan elfelejtek németül, annyira nem használom semmire a nyelvet. A hab a tortán az volt, amikor rájöttem, hogy ez egy adventi naptár: december 1. és 24. között minden napra jut egy fejezet. Max, Katrin és Kurt története ez. Max és Katrin magányosak, egyik sérültebb, mint a másik – na jó, Max sokkal-sokkal sérültebb. Kurt meg Max kutyája, és pillanatok alatt belopta magát a szívembe, pedig aztán nem sok mindent csinál: fekszik és alszik. De az elbeszélő ironikus, sőt néhol egyenesen cinikus megjegyzései után nem lehet nem szeretni ezt a kis állatot. A sztori két lábon járó szereplői nem fogtak meg annyira, sőt Max kifejezetten taszított egy-két húzásával, de persze csak eljutottunk a happy endig, ha rögös úton is. Kedvem lenne megjelölgetni a Kurtról szóló részeket, és időnként újraolvasni őket, mert könyvön hangosan nevetni bizony jó :) Jó volt ezzel a könyvvel várni a karácsonyt, és...