LizaGazdija

Épül-szépül a plusz helyiség :) Juuuuj, de izgi :) Már szomszéddal is találkoztunk. Babi nénivel konkrétan. Még apróság koromból emlékszem, hogy milyen illata volt, meg hogy egyszer voltunk bent a lakásában anyuval, és ott is ilyen illat volt. Világ életemben meg voltam győződve róla, hogy kekszillat. Ma a konyhaablaknál állt (ami a körfolyosóra néz), és úgy beszélgetett velem meg anyuval. Megint ugyanaz az illat. És parfüm :) Nem tudom, szeretem-e, ha gyerekkori meggyőződések felnőtt(ebb)korban kielemződnek és hamisnak bizonyulnak. Hmmm. Mindenesetre rengeteg emlékem jön vissza a Ferenc körútról ettől, hogy kicsit többet vagyok ott meg többet gondolok rá. Az éjszaka a szemembe villogó reklámfelirat a szomszéd házon :) (Már leszedték.) A félelmeim :) (Mondjuk 3-5 éves koromból.) Pl. a rémálom, amikor a hosszúra nyúlós kezű bácsi elrabol anyutól. Pl. a rémálom, amikor a bejárati ajtó mögött van a fregoli, és a száradó ruhák közt egy boszorkány lakik a sötétben. A félelmem a hátsó lépcső

1. számú: A jéghegy (mert ez volt előbb) Valamiféle természetmentő csapat tagja vagyok, megbízásom, hogy megmentsem a jéghegyet, amelynek a Titanic nekiütközött. Ugyanis olvad. Önmagában a jéghegy nem olyan nagy gáz, bár történelmi emlék, de ha elolvad, örökre elvész a "valamilyen fény", asszem tán északi, de lehet, hogy inkább keleti vagy déli. (Azért, mert északi fény van, ez meg nagyon hasonló volt, csak olyanról ott hallottam először.) Hajó valamiért nincs, így aztán úszva vágok bele. Szépen le is úszom azt a csekélyke távolságot Izlandtól a jéghegyig. Még valaki van velem, nemtom, ki, álmomban sem ismertem fel. Felmászom a jéghegyre, ami ahhoz képest nagyon pici (alig lóg ki, simán felkapaszkodom a tetejére). A másik emberke a víz felszínén áll. Olyan, mintha egy barlangban lennénk, mert falak vannak körülöttünk. Ahogy nézem, mi baja a hegynek, hogyan lehet rajta segíteni, hirtelen megbillen a hegy, és süllyedni kezd. Én meg süllyedek vele. Halálfélelem, pánik. Mondom a