LizaGazdija

Ma is családdal telt. Délre átmentem a szüleimhez, és estig ott voltam. Apu meglocsolt, és érdekes módon neki jó illatú kölnije van idén. Aztán beszélgettünk, néztünk húsvéti Charli Brownt magyar szinkronnal, miután tegnap véres verejtékkel megszereztem*, gyönyörködtem anyu húsvéti alkotásaiban (képek alább), majd anyu megpróbált megtanítani horgolni. Höhö. Elég vicces volt. Hát, halljátok, elsőre az sem ment, hogy feltekerjem a kezemre a fonalat, és megfogjam a tűt. Végül anyu kénytelen volt nagyobbra cserélni a tűt és a fonalat is, mert az sem ment, hogy beakasszam a fonalba a kampót. Tiszta szerencse, hogy pedagógus anyukám van, mert így nem kapott tőlem idegzsábát. Sokat nevettünk a szerencsétlenkedésem közben, és végül eljutottunk odáig, hogy tudok csíkot horgolni, igaz, a csíkban nincs két egyforma szem. Nem baj, majd gyakorolom, és mire Fruzsival leülünk horgolni, talán már egyenletes csík horgolására is képes leszek :D Azon gondolkodtam vihogás közben, hogy úgy tűnik, a jövendő...

Véletlenül felfedeztem ma a Molyon, hogy a szerzői adatlapom kivonatához az van írva, 11 fordítás. Eddig 9 volt, úgyhogy először arra gondoltam, valaki összekutyult valamit, aztán rájöttem, hogy azért bőven van bent leadott fordítás a kiadónál, lehet, hogy megjelent valami, csak még nem kaptam e-mailt. Megnéztem, és az van, hogy április 14-én két munkám is megjelenik, ráadásul mindkettő igazi szívem csücske :) :) :) Nem mintha sok olyan könyvem lett volna, amit nem élveztem fordítani, de ezeket különösen nagyon szerettem. Micsoda szülinapi ajándék lesz ez :) Juhú!