LizaGazdija

Flórát gyakorlatilag azóta altatjuk minden este, hogy hazajöttünk a kórházból. Amióta átalakítottuk a kiságyát gyerekággyá, én úgy, hogy odafekszem mellé, énekelek neki, egy ideje utána "ommoznak a bácsik", majd kivárom azt az irgalmatlanul hosszú időt, mire végre elalszik (ez akár másfél-két óra is lehet, de minimum egy óra), és előbb nem jöhetek ki, mert akkor fuldokolva zokogás következik. Tomi az ágya mellett ül az oda letett matracon (összehajtható, azért van ott, hogy ha kiesne az ágyból a gyerek, ami a leesésgátló ellenére is viszonylag gyakran összejön neki, ne üsse meg magát), és "telefozik". Az van, hogy a gyerek mindjárt hároméves lesz, és nekem most fogyott el végleg a türelmem, nem bírtam már tovább, hogy az egész estém rámegy az altatásra, vagy ha nem az enyém, akkor Tomié, és alig tudunk együtt csinálni valamit. Ilyen hajnali egyig tartó filmezésekre meg öt-tíz percig tartó társasjátékokra volt időnk. Ezért aztán kedden drasztikusan megváltoztattuk a ...