LizaGazdija

Két vászontáskám van nekem, egy baglyos meg egy zöld, amit egy politikai párt kampányának során szereztem valamikor októberben, de lehet, hogy még szeptemberben. A baglyos most az ovis táskám, és most nem akarok kipakolni belőle, mert félek, hogy nem kerül vissza bele minden, pedig ami benne van, az mind kell minden órán. Ma este újabb szobát tekintettem meg, plusz egy másikba visszamentem ismerkedni a négy lakótárssal*, és vinni akartam egy vászontáskát a könyvemnek, amit épp olvasok. Mivel a baglyos nem lehetett az, a zöld maradt kizárásos alapon. A zöld akkor egyszer volt a kezemben, amikor megkaptam, utána beköltözött a szekrénybe (kicsit túl hosszú a füle, nem kényelmes vállon hordani), és azóta csak nejlonszatyrokat tartok benne. Ilyet sem tette bele minimum január óta, mert elfelejtettem, hogy ezt használom erre, és azóta egy aldis papírtáskában gyűjtöm őket. Szóval kellett a zöld táska, ezért kipakoltam belőle a szatyrokat. És tudjátok, mit találtam a legalján? A kis szaténszüt

Az ovisok olyan cukik, hogy olyan nincs is. Örültek nekem, emlékeztek a nevemre, ki is tudták ejteni, és az egyik csoportban csoportos ölelésben részesítettek, ami azt jelenti egész konkrétan, hogy megrohant egyszerre 15 törpe, és ölelgették derekamat-lábamat-kezemet, ki mit ért. Teljesen meghatódtam :) Azt figyeltem meg, hogy sokkal többet bírnak, mint amennyit az óvónők gondolnak róluk. Ma mindegyik csoportban azt mondták, amikor megmutattam, mivel készültem, hogy ennek a fele is sok, ennyit nem fognak felfogni. Ennek ellenére minden csoportban mindent meg tudtunk csinálni. (Új téma/szókincs nem volt, azt ismételtük, amit múltkor csináltunk, csak más játékokkal.) Lenyűgöző, milyen hatékonyan lehet nekik játékokat tanítani úgy is, hogy csak angolul szólok hozzájuk, amit nem értenek. Óvodásnak lenni király. Az angolos kártyácska bejött, tök lelkesek lettek tőle, és nagy izgatottan válogatták, ki milyen szívecskét kér a magáéra. Innentől kezdve egyik fő profilom a matricavadászat és -gy