LizaGazdija

Tavaly olvastam a Lovely Bonest ugyanettől az írónőtől, és az nagyon-nagyon tetszett, ezért elhatároztam, hogy fogok még tőle olvasni. Már majdnem azt mondtam, hogy látszik, mennyit fejlődött ettől a könyvtől a Lovely Bonesig, amikor utánanéztem, és kiderült, hogy a Lovely Bonest írta előbb. Ezen eléggé elcsodálkoztam. Persze valószínűleg ez egy nagyon jó könyv, csak én nem tudom értékelni. Mindjárt elmesélem, miért. A történet első mondatából kiderül, hogy a rendkívül szimpatikus főhős megölte az édesanyját. Innentől kezdve két kategóriába oszthatjuk a továbbiakat: egy részük elmeséli, mi történt a gyilkosságot követő kb. 24 órában, míg egy másik részük arról igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy tulajdonképpen érthető eme tett a főhős gyerekkori élményeinek fényében, sőt sajnálni is kell őt. Nem tudom sajnálni, megérteni sem tudom, csak egyszerűen felháborít. A szörnyű gyerekkor azt jelenti, hogy anyukának nem volt feltétlenül fontos, hogy gyereke legyen, tehát 25 évesen még nem c

Pozitív: 1. Átvettem a tiszteletpéldányokat, és most négyet kaptam, pedig szerintem múltkor csak hármat adtak. Nagyon szép lett, szép papíron van, szép borítóval, teljesen feldobott. 2. A mai csoportomban az egyik srác azt mondta, hogy ne legyen már hosszú hétvége, hanem inkább állapodjunk meg abban, hogy bejövünk pénteken is angolozni. Majdnem könnyekig meghatódtam. Kis csoportom, csupa szuper ember :) 3. Kreatívan megoldottam a problémás helyzetet, amit alább részletezek. 4. Ketten is kedvesek voltak ma velem (már a csoportomat nem számítva, akik mindig és kizárólag kedvesek velem), ebből az egyik rendkívül kedves volt. 5. Végére értem az aktuális könyvnek, ami megint rossz volt, bár annyira nem, mint a legutóbbi vámpíros, mert ebben legalább nem folyt a vér. 6. Holnaptól egészen vasárnapig hétvége lesz egy csomó szuper programmal. Negatív: 1. Ma is állati erős szél fúj, ezért ma megint nem futottam, és ez már a harmadik ilyen nap, ha jól gyanítom. (De cserébe holnap a szig

Általában. Mert lehangolnak, mert kiderül belőlük, hogy ronda vagyok, kövér és elhanyagolt, én meg szeretek néha legalább közepesen elégedett lenni, mikor tükörbe nézek. Ma azonban az egyik olyan oldalon, amit követek a facebookon, valaki linkelt egy cikket, amiben arról értekezik adott női magazin egyik zseniális újságírója, hogy mit kap ma az a tini, aki tinimagazint vesz. Mivel én notórius BRAVO-olvasó voltam egészen sokáig, talán 17 éves koromig is, azonnal éreztem azt a kellemes kiengedést, lelazulást, amit tinikoromban szoktam, amikor leültem egy adag szennykajával (jellemzően chipsszel) meg az újsággal, és egy órán át csak a pletykákat, képregényeket meg dalszövegeket olvastam. Nagyon szerettem, nagyon jól kikapcsolt, és tény, hogy sokáig nem láttam, milyen igénytelen a maga módján az egész újság. Úgyhogy kíváncsian vártam, mi van ma egy tinimagazinban, pontosabban a BRAVO-ban, az IM-ben, a Popcornban (állítólag ez is régi, én sosem láttam), a 100xSzépben, a Total Girlben (ez va

Ti tudtátok, hogy 2008-ban végleg bebizonyították , hogy a cári család minden egyes tagja meghalt, beleértve Anasztáziát és az öccsét is, tehát tényleg csak pletyka volt, hogy ketten túlélték a kivégzést? Én csak most jöttem rá. Szerintem ez szomorú, bár lehet, hogy nekik jobb volt így.