Meghívót kihordós hétvége és válogatott kalandok (izgalom! veszély!)
Tomi az elejétől kezdve mondogatta, hogy szerinte a meghívókat nem kell mindenáron személyesen átadni mindenkinek, és igazából felmentést is jelenthet, hogy Bécsben vagyunk, az esküvő meg nem itt lesz, és a meghívottak nagy része sem itt él. Azért én úgy voltam vele, hogy a saját családomnak személyesen szeretném odaadni a meghívókat. Ennek jegyében telt ez a hétvége. Végül is nem voltam annyira sok helyen (a nagycsaládon belül öt kiscsaláddal találkoztam, és ebből négyhez apu kocsival elvitt, pedig Százhalombattára kellett menni, és beteg is, szóval igen, ilyen jófej apukám van), de tökre elfáradtam. Jó volt találkozni a családtagokkal, főleg, mert nagy részüket évek óta nem láttam. Amióta megszűntek a családi karácsonyok és a nyári bográcsozások, kicsit megritkult a kapcsolatom a nagycsalád nagy részével. Az elmúlt hetekben annyit telefonáltam, mint már évek óta nem, és nagyon nem szeretek telefonálni, úgyhogy nem bánom, hogy ezen a részen túl vagyok. A hétvégén annyit ettem, mint má