LizaGazdija

Kedden reggel a Hungexpón néztek dínókat anyuval, míg én itthon szorgosan takarítottam. Negyed hatkor megtekintettük a Jégkorszak 3. részét. Így harmadszorra kezdett kicsit uncsi lenni számomra, de a halál hasadéka verhetetlen jelenet, akárhányszor meg tudnám nézni. "Ruuudirudirudiiii, ne hagyj lóóógva itt, wehhehehehe" :D A gyereknek is tetszett a mese, azóta is mondogatja, hogy ő nem merne átkelni a halál hasadékán, mert akkor biztosan meghalna. Itt el is gondolkodtam, vajon tudja-e, konkrétan mit jelent az, hogy meghalni, de ez végül is tökmindegy. Ha még nem tudja, majd megtudja, ráér. A mozi után itthon főztünk spagettit Tomival, és kaptam csokit meg rózsát. Négy szálat, mert kedden volt négy éve, hogy Schaffhausenben jártunk és megtekintettünk a Rajna-vízesést, ami pedig azért lényeges, mert onnan datáljuk a kapcsolatunkat. Szóval már négyévesek vagyunk.

Szombaton lementünk Tatára a port.hu szervezésében megrendezésre kerülő kajakos tömegsportnapra. A kipróbálás szuper volt, aztán következett egy hatalmas nagy vihar. Úgyhogy a tókerülő versenytúrára nem került sor, pedig nagyon szerettem volna elmenni rá. Helyette meglátogattuk a Tatán nyaraló családomat, és eltöltöttünk náluk mintegy két-három órát. Szép helyen nyaraltak, igazán. Szemtanúi voltunk, amint Bence életében talán először nagyon megázik. Ő akarta, és nagyon édes volt, amikor meglepődött rajta, hogy az eső bizony vizes. Ezt is meg kellett tapasztalni egyszer :)   Vasárnap lecsós szeletet főztünk, és nem csináltunk semmit, mert Prága óta először végre volt alkalmam normálisan kialudni magam, tehát nagyon-nagyon későn keltem, akkor sem magamtól, és ebéd után további elég sokat aludtam. Ez van, ez is kellett.

Hétfőn anyuval lementünk Ákoskáért Hortobágyra. Gödöllőnél 40 percet állt a vonat. Ennek nagyon örültünk, mert Füzesabonyban menetrend szerint éppen 40 percünk volt az átszállásra, és kicsit izgultunk, hogy esetleg reggel 8-as indulás után fél 3-ra érünk Hortobágyra, ami azért mégis túlzás. Végül a vonatunk indulása után egy perccel értünk Füzesabonyba, de szerencsére a vonat bevárta a Pestről érkező másikat, így leértünk Hortobágyra fél 12-re. Persze kaland volt még, mert Poroszló és Tiszafüred között pótlóbusz közlekedik, mivel a Tisza-híd felújítás alatt áll. Végül csak megérkeztünk azért. Ákoska azonnal azzal fogadott, hogy hallotta, megházasodtam. Letörtem a lelkesedését, és elárultam, hogy ilyesmi nem történt, csak elköltöztem. Ezt még szerdán sem igazán értette, rengeteg miért jellegű kérdése volt ezzel kapcsolatban :) Pancsi már egészen nagylány, másfél éves. Fut-szalad, mosolyog, játszik, és nagyon sok mindent tud már mondani. Megebédeltünk, aztán elindultunk haza. 6-ra értünk...

Csütörtökön írtam utoljára, akkor vesztünk össze nagyon. Utána egyébként hétfőn is. A változatosság kedvéért. Most éppen nem vagyunk összeveszve, bár ő fenntartja, hogy bizony neki van igaza, én meg fenntartom, hogy bizony engem senki ne sértegessen, ő se. Aztán ez vagy elsikkad, vagy megoldódik, vagy összeveszünk még rajta párszor, vagy valami más fog történni.

Pénteken főztem életem első tejes borsófőzelékét. Olyat nem tudok alapvetően, mert nem szeretem annyira, mint a "pirosat", amit anyu szokott főzni. Nos, főzés közben többször eszembe jutott, hogy kivágom az egészet a kukába, aztán arra gondoltam, megvárom, míg kihűl, és meglátjuk, érdekli-e a kutyát a lehetőség, hogy szombaton azt ebédelje. Aztán mikor kihűlt, megkóstoltam, és megállapítottam, hogy ugyan meg tudom enni, de azért ez bűn rossz. Tominak nem is csúszott le az egész, Lizának adta, akinek viszont ízlett. Felmerült bennem, hogy az én gyerekem főzeléket majd eszik a nagymamáknál, mert ez nem az én sportom. A többiek azt mondják, bele lehet jönni. Remélem.

Lehet, hogy érdemes lenne minden focimeccsről kitiltani a szurkolókat, amíg meg nem tanulnak kulturált emberek módjára viselkedni. Ebbe nem fér bele, hogy azt üvöltözzék, "szar Románia", "Erdély magyar föld" (anyááám, jártak ezek töriórán életükben?), az sem fér bele, hogy gusztustalan magyar viccet lobogtassanak transzparenseken (bár tény, hogy a magyar szurkolók megdolgoztak érte a hosszú vonatúton - amin minek is volt rendőr, ha hagyta a rendbontást?), az sem, hogy petárdával lövöldözzenek egymásra, az sem, hogy a német szurkolókat lenácizzák, és az sem, hogy szétverjék egymást. Állati ciki, és nagyon unalmas is mellé. Ha nem járhatnának meccsre, talán kicsit magukba néznének.

Szerdán délelőtt hazamentem, bár bliccelve, ugyanis kedden lejárt a bérletem, és ennek a kétmilliós fővárosnak egyik legforgalmasabb pontján, a Boráros téren nem lehet se jegyet, se bérletet kapni. Két pénztár is van, de szerdán délelőtt fél 11-kor egyik sincs nyitva, miért is lenne. Van egy jegyautomata is, amire viszont ki van írva, hogy nem működik. Ettől eléggé elszállt az agyam, mert azért mégse Csajágaröcsögén próbálok bkv bérletet vagy jegyet szerezni, hanem Budapest belvárosában. Egyszerűen felháborító, hogy ennyire gagyi ez a cég, hihetetlen. Szerencsére az otthoni trafikban sem árulnak már jegyet, így egészen Ferihegyig voltam kénytelen bliccelni, ahol végre kaptam 300 forintért vonaljegyet (hogy sülne ki a szemük), aztán Kőbánya-Kispesten végre adtak bérletet is. Ez milyen gáz… Grrr.   Na de J Mikor hazaértem, ettünk rakott krumplit, majd kibumliztunk Ferihegyre. Miután a Kilátóterasz feliratú táblákat követve átmásztunk a fél reptéren, a kilátóterasz bejáratára ki volt írv...

Ma voltam tanítani, itthon is tanítottam, fizetést is intéztem, aztán jött Livi. Jó rég beszélgettünk már, jólesett J Nem tudtam mindent elmesélni, amit szerettem volna, mert a történetben érintett hazaért, és nem hagyta volna az én szemszögemből elmondani, de nem baj. Majd máskor J   Felhívott anyu, és elmesélte azt a barátságos történetet, hogy ma, amikor elindultak otthonról a Csodák Palotájába Ákoskával, a gyereket megtámadta a szomszéd kutyája, amíg anyu a riasztó bekapcsolásával volt elfoglalva, a gyerek meg kint várta az udvaron. A szomszédban dolgozó munkás, aki emeletet épít, ergo elég jó helyről nézte a műsort, azt mondta, a gyerek békésen álldogált ott az udvaron, amikor a kutya hirtelen rárontott, a karjánál fogva leteperte, és aztán a hátizsákját kezdte marcangolni. Anyu annyira rosszul lett a rémülettől, hogy fel kellett menniük leülni, és csak egy órával később tudott elindulni. Természetesen összeordított a szomszédasszonnyal, aki szerint a kutya nem támadta meg a gyer...