LizaGazdija

Mert nyakunkon a karácsony. 1. A molyon nyilvánosan kifejeztem afeletti aggódásomat, hogy az a lány, akit húztam, még nem szólt, hogy megérkezett volna az ajándéka, pedig már egy hete feladtam, mi lesz most, jó lenne, ha szólna valamit, mert ha kiderülne, hogy nem kapott ajándékot, akkor most még lenne időm pótcsomagot összeállítani, majd azt hétfőn személyesen kikézbesíteni. (Basszus, levegőt venni sincs időm, nem is értem, hogyan gondoltam ezt megvalósítani.) Erre rám írt privátban egy moly, aki a postán dolgozik, hogy ha megadom az ajánlott levél számát, akkor utánanéz, merre jár az ajándék. És megadtam. És utánanézett. És kiderült, hogy már kedden átvette a húzottam a borítékot, csak nem írt nekem. (Ami amúgy nem volt szép tőle.) 2. Nekem idén házhoz szállítással érkezett az ajándékom :) Már emiatt is stresszeltem kicsit, hogy miért nincs itt, ideér-e karácsonyig, és emlékszem, hogy már tavaly is ez volt. (Tavalyelőtt meg úgy időzítette az angyalkám, hogy a névnapomra ideérjen,

L.* meghozta a kedvemet egy jó kis gyrosra. Megfigyelésem szerint ő legalább hetente egyszer eszik egyet, én meg idén szerintem még közelében sem jártam ilyesminek, pedig mennyire szeretem, úgyhogy megkívántam. Hiba volt. Tegnap sikerült kifogni eddigi életem legdrágább és egyben legrosszabb gyrosát. Alig bírtam megenni, annyira borzalmas volt. 700 Ft-ért. 550-nél drágábban még sehol sem láttam. Miért vettem meg? Mert nem volt kiírva az ára, gondoltam, nyilván a szokásos. Miért mentem be olyan üzletbe, ahol nem volt kiírva az ár? Mert nagyon-nagyon éhes voltam. Meg is érdemlem. *Lehet, hogy majd egyszer megmondom a nevét. Egyelőre nem sietünk el semmit, ráérünk. Egyelőre L.