LizaGazdija

- Közvetlen közelről láttam a Deákon Mészáros Árpád Zsoltot és Szulák Andreát, miután leszálltak egy nyitott tetejű buszról, amin, ha jól láttam, éppen Király Norbi énekelte a Lehetsz királyt, de olyan hamisan, hogy az valami rettenetes. - Felmentem a Széchenyi Könyvtárba, mert még van vagy 4-5-6 óra munkám az Alice-fordításokkal. Az udvar le volt zárva, nem mehet be senki, keressem meg a liftet, és jöjjek fel azzal, mert az kapásból az udvarban tesz le. Kérdezem a biztonsági őrt, hogy hogyan jutok le onnan a lift aljához, erre közli, hogy szerinte biztos lefelé kell menni. Azt hittem, belé rúgok, a bunkó mindenségit. Elindultam, kerestem egy másik őrt, hátha abba szorult némi értelem és kultúra, megkérdeztem tőle is, hogyan jutok el a lift aljához, erre közli, hogy menjek be ott hátul az udvaron, és ott lesz mindjárt a könyvtár mellett. Fogtam a fejem. Mondom, igen, oda szeretnék megérkezni. Erre megkérdezi, hogy akkor miért nem megyek be az udvarba. Elmondom neki még egyszer, hogy

Komolyan. Igaz, az általános iskolai termünkben volt a gimis osztály, de ez részletkérdés. Le kellett ülni asztalokhoz, és nem volt elég hely mindenkinek, nekem pl. már nem maradt. Így egy pad rövidebb oldala mellé kellett széket húznom, hogy le tudjak ülni. Húztam is, annak a két osztálytársamnak a padjához, akiket én nagyon szerettem, de ők engem nem (mindketten fiúk, és nem úgy szerettem őket nagyon). Megkérdeztem, odaülhetek-e, mondták igen. Elő is pakoltam a füzetemet, tollamat, majd kezdődött az óra (magyar), és amikor először próbáltam lejegyzetelni valamit, rögtön feltűnt, hogy valami nem jó, mert az osztálytársam a jobb kezével ír, én a ballal, és ő az én bal oldalamon írt, tehát nem fért el egymástól a kezünk. Oda is súgtam neki, hogy most én gyorsan elköltözöm inkább valahová, mert egyikünk sem fog tudni írni. Erre mondta, jó, de abban is éreztem azt az ellenségességet, amit mindig sugárzott felém, akármilyen kedves voltam vele. Ekkor vettem észre, hogy van még egy üres pa