LizaGazdija

Este mentem Marciért, hogy elvigyem sétálni, és amikor odaértem, kiderült, hogy holnap egész nap nálam lehetne, sőt akár már ma nálam is alhat. Ez utóbbi lehetőségre csaptam le villámgyorsan, így aztán most itt szuszog mellettem egy kutya. Yee-haw! Aztán az is van, hogy szita az agyam. Tegnap lementem vásárolni. Három témakörben kerestem dolgokat: mai ebéd, következő heti reggeli, hétvégi süti. Sikerült is beszerezni a mai ebédet meg a következő heti reggelihez a kenyeret. Felvágott? Sajt? Darált keksz? Vaj? Ugyan, kérem. Ma megint nekifutottam. Értelemszerűen két témakörben kerestem dolgokat: következő heti reggeli (mínusz kenyér), hétvégi süti. Nem hiszitek el, de képes voltam kijönni az üzletből négy liter tejjel, tizenöt deka sonkával meg tizenkét deka sajttal, darált keksz, vaj ohne. Most nem tudom eldönteni, ez egy jel-e, ami azt üzeni, hogy ne akarjak keksztekercset enni a hétvégén. Azért lehet, hogy reggel nekifutok a kérdésnek újra. Hátha menni fog, ha már csak egy témakörre...

Az árvíz kapcsán a következő gondolataim támadtak az elmúlt másfél hétben. - Jaj, szegény állatok! (Őket elköltöztették, megnyugodtam.) - Jaj, szegény rekortán! Hol fogok most futni? Úgy néz ki, hogy azért bennem is elfér némi önzés.

ma végre elkészült, mert a paprika a két nappal ezelőttihez képest féláron volt, a paradicsom ára harmadával csökkent, és ezt már elfogadhatónak éreztem. És nagyon finom lett. És rövidesen ki fogom vágni ezt a lábost, mert egyszerűen használhatatlan. Persze ma is mehetek vásárolni, mert tegnap elfelejtettem venni reggelinek valót meg tejet a következő hétre, pedig jó lett volna, ha ez a mai programból kimarad, de hát... Ja, meg lehet, hogy két hónap kihagyás után megint csinálok sütit hétvégére. Keksztekercset. Majd meglátjuk.