Napom, napunk
Voltam oviban, de megint nem tarthattam meg az összes órát, mert az utolsó csoportban rendszerint akkor viszik ki levegőzni a gyerekeket, amikor én mennék hozzájuk, és hát az udvaron max. olyat lehet, hogy akinek van kedve, azzal énekelgetünk, játszunk valamit, ilyenek. Ezt a csoportot konkrétan kétszer láttam eddig egyben, utoljára egy hónapja, így már fel sem ismeerem, melyik gyerekek tartoznak oda, a nevükről meg pláne fogalmam sincs. Nem mintha ez szörnyű nagy baj lenne, meg nyilván ki kell vinni őket, ha szép az idő, csak megállapítottam, hogy ez a helyzet. Egy másik csoportban van két kisfiú, akik folyton kifejezik csalódottságukat, ha meglátnak. Ma a testrészeket tanultuk, és az egyik feladat az volt, hogy szörnyet rajzoltunk - én mondtam, milyen testrészből mennyi van neki, ők meg lerajzolták. Iszonyú viccesnek érezték, hogy pl. van három szeme meg négy füle, úgyhogy nagyon sokat nevettünk. Abból is látszott, hogy jól sült el a feladat, hogy amikor utána készülődtem elmenni,