LizaGazdija

Korábban is azt gondoltam, hogy a gyereknevelés csapatmunka, most meg már úgy érzem, máshogy nem is lehet (már ha valaki nem egyedül neveli a gyerekét). Ehhez képest rengeteg sztorit olvasok, ahol az apa csak az örömökből akar részt vállalni, a szívás az anyáé - csak ő éjszakázik és ápol például. A legdurvább sztoriban apuka meg is indokolta, miért van ez így: "Te akartál gyereket." Na, ez üt. Tehát a gyerekvállalás nem közös projekt, apa ott sem volt. (Persze el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy a nő csőbe húzta, de már csak nem ez az átlag.) Nem tudom, mit tudnék kezdeni ezzel, amikor a gyerek többedik napja hajnalig sír, és nekem jut vagy három-négy óra alvás per nap. Egyszer valaki azt mondta nekem, elrontott az anyám, túlemancipált lettem. Lehet, hogy így van, de szerencsére az a férjem, aki, és ő is úgy tudja, hogy Flóra teammunka. Valamint megjegyzem, ismerek olyan családot is, ahol anya érezte úgy, hogy ő nem vállal részt a babázásból, és otthagyta apukát egy p

3 hónapos a valós kora, korrigált kora 1 hónap. Ezért a mindenféle leírásban azt kell néznem, mit tud egy 1 hónapos, és Flórának azt illik hozni. Ehhez képest a szerdai látogatáson a gyerekorvos nagyon megdicsérte, mert majdnem mindent tud, amit egy 3 hónaposnak kellene: hason fekve is tartja a fejét, sőt alkartámaszban ki is nyomja a mellkasát, igaz, úgy még nem tud sokáig maradni. Szóval nagyon szépen fejlődik.

Négy óra alvás után (előtte a gyerek 6 órát sírt, illetve nyilván nem, de ehhez ennyit kellett vele rugózva sétálni) pénteken kórház, követség, bevásárlás volt a program. Nekem a négy óra pihi annyi energiát adott, hogy levegőt tudjak venni, meg odataláljak a helyekre, és Flóra is eléggé készen volt. Tomi hat órát aludt, ő még morogni is tudott, amiért sokat kellett várni a gyerekkel a vérvételre (vagy két órát). A kórháztól ő tolta a babakocsit, de a vásárlás felénél cseréltünk - nem tudatosan, csak egy álldogálás után én fogtam meg a kocsit. Erre Tomi szkeptikusan: "Pont a két holdkóros menjen együtt?" Szoptatásnál mellcsere, ez kb. 30 mp, ezt a gyerek bánatos "ne! ne!" kiáltások hallatására szokta fordítani. (Egy elmélet szerint ez a hang azt jelenti, hogy a baba éhes, és a miénkre ez igaz is.) Ma egy esetben, amikor már látta a fényt az alagút végén, a következőt közölte megkönnyebbült sóhaj kíséretében: "huh!" Vidám pillanatokat szerzett ezzel mindk