LizaGazdija

Nagyon északi mese Pippiről, a talpraesett, mindenkinél erősebb (lelkileg és fizikailag egyaránt) kislányról, aki egyedül él a lovával meg a majmával, és reggeltől estig csak játszik és játszik. Szülei nincsenek, anyukája meghalt, apukája a tengerbe esett, te Pippi biztosra veszi, hogy él, hiszen élve esett a vízbe, és tud úszni, tehát nyilván felbukkan majd egy napon, és magával viszi a kislányát. Pippi nem egy elveszett gyerek. Minden gondot megold, minden kaland jól végződik, ha rajta múlik, és 9 és fél éves gyerekhez képest roppant öntudatos és határozott. Talán ezért is szeretik annyira a szomszéd gyerekek, Annika és Tomi. Mindent csinál ez a lány: lakatlan szigeten táborozik, fellép a cirkuszban, tűzből ment ki embereket, rablókat ártalmatlanít, rendhagyó szülinapi zsúrt szervez… Szóval tényleg nem lehet őt nem szeretni. Fogalma sincs a pénz értékéről, hiába van akkora vagyona, amekkorát más elképzelni sem tud, sőt veszélyérzete sincs, minden teljesen természetes számára, a

mielőtt lefeküdnék szenvedni (fülem, torkom fáj, elegem van, ELEGEM VAN), megírom a szép kis húsvéti bejegyzésemet, és gazdagon illusztrálom fényképekkel. Aztán felfedeztem, hogy a fényképezőgépemet a tőlem kb. 2 óra tömegközlekedésre lakó Katáéknál hagytam, a telefonomhoz viszont nincs meg a kábel. Akkor mondom még egyszer: ELEGEM VAN!