Igaz, hogy már február van, de én egész januárban túlélésre játszottam, és mostanában normalizálódik a helyzetem. Értsd: már nem ötféle dolgot kell egyszerre csinálni, csak hármat. Most, hogy kicsit nyugisabb a helyzet, nem írok cikket, nem olvasok vizsgára, sőt nem is vizsgázom (csak 5600 Ft-ot fogok fizetni indexleadásért, ha nem leszek nagyon ügyes), rávettem magam, hogy megint tornázzak minden nap, mint tavaly januártól szeptember végéig. Rájöttem, miért szoktam le róla egészen pontosan, így tudok változtatni. Az van ugyanis, hogy este, miután hazaestem, leviszem a kutyát sétálni, ami nem 20 perc, mint Lizánál, hanem legalább egy óra, de inkább több, és mire hazaérek, olyan álmos vagyok, hogy semmi kedvem elővenni a polifoamot, a súlyzót, a cipőt meg átöltözni, aztán 25 percen át tüdőkiköpős gyakorlatokat végezni, ezért nem kerül sor a tornára. Mostantól az lesz a módszer, hogy kutyát sétáltatni a tornacuccomban megyek (meg még arra két-három réteg ruha, de ez részletkérdés), még