A napnak azért van vicce is
Az elmúlt két hétben kétszer mentem a legújabb koreai sráchoz angolozni, ebből a két alkalomból egyszer sem nyitott ajtót, telefonon meg alapállapotában nem lehet elérni, folyton ki van kapcsolva. Miután az első ilyennél felhívtam apukát, mert több ötletem már nem volt, és kiderült, hogy ő éppen Koreában van, és én helyi idő szerint hajnali 1-kor hívtam, aztán másodszor csak sms-t írtam, visszaírt, hogy beszél a gyerekével, aztán majd tájékoztat. Tájékoztatott is ma délután. A gyereknek hiányzik a Koreában élő anyja, köszönik a segítséget, elnézést kérnek, amiért kétszer is halál feleslegesen utaztam két órát, és sok sikert kívánnak az élethez. Mondhatni, viszlát, és kösz a halakat. Ez nem volt egy hosszú munkakapcsolat.