LizaGazdija

Ma kaptunk árajánlatot a festőtől, aki tapétázni fog nálunk. Augusztus 11-től kb. 5 napon át. Amint befejezte, költözünk. Mondjuk holnap benézek hozzánk a kisboltba, és megkérdezem, nincs-e netán felesleges doboz a raktárban, mert azt én tök szívesen elvinném. És akkor elkezdek összepakolni és kitakarítani. Augusztus 20-án már saját lakásban alszunk. Ez most a terv. Amennyiben a drága jó festő bácsi időben jön és időben végez, ez meg is fog valósulni. Nem lesz olcsó buli, de túléljük.   Nagyon bírom, mikor egyesek, akik tudják, hogy egyedül érzem magam, mert Tomi nem tud velem lenni (mert jelenleg egy rabszolgatartó intézményben 5 állást tölt be egyszerre egy ember fizetéséért), nekiállnak ecsetelni nekem neten keresztül, mit és hogyan tesznek a csajukkal (mert amúgy szerelemről szó nincs, de ez már nem az én dolgom). Hol egy kis hátmasszázsról kapok hirtelen felvilágosítást, hol egy kis puszilkodásról. Hát a tököm. Hogy lehet valaki ennyire tapintatlan bunkó? Én persze tapintatos vagy...

"Venator, venator, tu venis sugere huc!"   Sok szempontból venatornak érzem magam.   Hiába hiszem azt, hogy az ajándék megbosszulja magát, ha nem annak adom, akinek szántam. Ha jól emlékszem, ez arra az esetre nem vonatkozik, ha megtartom az ajándékot. Úgyhogy megteszem.   Vannak olyan kötődéseim, amiknek semmi alapja, semmi értelme, semmi haszna. De vannak. Valaki egy óvatlan pillanatban elvághatná ezeket egy szamurájkarddal például. Vagy egy bicskával, nekem igazán mindegy. Asszem amúgy, hogy ennek az egésznek a bosszúvágyhoz meg a versenyszellemhez lehet köze. Mindkettő mondjon le.   Tegnap meg ma néztem Vacsoracsatát. Nem olyan rossz az alapgondolat. Csak ez a csapat.... Hogy kerültek ezek az emberek egy asztal mellé? Milyen perverzió már ez?   Nem szeretem a tökölődést. Pedig ez engem most csak áttételesen érint. Ettől még három hete megy, és lassan nagyon-nagyon dühös kezdek lenni tőle. Ilyen mértékű határozatlanságot.... Brrrr... Nem az a baj, ha valaki végiggondol egy...