LizaGazdija

Megnézett a szemész az optikában, és azt mondta, valószínűleg a monitor meg a máltai munkahely fullon járatott légkondija durván kiszárította a szememet. Ezért van az, hogy időnként elkezd csípni, meg dől belőle a könny, és ezért csíp a műkönny is. Most az a stratégia, hogy napi ötször cseppentek bele műkönnyet, éjjelre bekenem valami géllel (már kiváltottam, csak nem bírom megjegyezni a nevét), és kb. egy hónap múlva visszamegyek. Van esély rá, hogy addigra elmúlik ez az erős erezettség, és akkor kaphatok kontaktlencsét. Addig nem, mert az is szárítja a szemet, és ha ezt még most direkt szárítjuk is egy kicsit, abból nagy baj lehet. Bár nem jó hírt hozott a hölgy, megkönnyebbültem. Remélem, segít a műkönny meg a gél. Nem elsősorban a kontaktlencse miatt - egyébként sem szerencsés, hogy ki van száradva a szemem.

Sikerült-e szétválogatnom az ő cuccát a sajátomtól. Sikerült. Az jó, mert akkor el kellene küldeni neki a cuccait. Bocs, most nem fog menni, holnap költözöm Bécsbe, annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hova kapjak, meg aztán mivel küldjem, hogyan, ki szervezi meg. Hát, akkor ne haragudjak, de azért lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb kelleni fognak a cuccai . Hogyne. Még Máltán, az utazásom előtti héten megkérdeztem, mikor és hogyan jussanak el hozzá a cuccai, valamint múlt héten írtam, hogy ezen a héten költözöm. Hát, jó, de neki hiányozni fognak a nadrágjai meg az ingek. Persze, lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb kelleni fognak, de nehogy már én szervezzem meg a cuccok kiszállítását :O És persze, vigyázzállásban várom, mikor méltóztatik kérni a holmiját, mert nincs is más dolgom, amivel foglalkozzam, hát még saját életem. Megírtam, nézzen utána, milyen lehetőségek vannak, válassza ki, melyik érdekli, mennyit hajlandó költeni a szállításra, ezt közölje velem, aztán írok, amikor j

Egy csomó dolgom van, pakolok, mint a güzü, reális esélyét látom annak, hogy nem fogok beférni egy óriási bőröndbe, egy hátizsákba meg egy nagy oldaltáskába, szóval közben azon is agyalok, mit hagyjak itthon azzal, hogy majd legközelebb kiviszem. Szóval van itt minden. De ezt muszáj elmesélnem most rögtön. Nem tudom, jártatok-e már a Corvinban a CCC-ben, hát, tanulságos. A cipőboltokat általában úgy rendezik be, hogy a polcok szélén kint van a különböző modellekből fél-fél pár, és adott cipő mögött áll egymásra pakolva annak a cipőnek a méretválasztéka. Na, ez a CCC-ben máshogy van. A polcok szélén kint van a különböző modellekből fél-fél pár, majd mögéjük - elnézést a kifejezésért, nem találtam kifejezőbbet - bebaszva egy csomó doboz, amelyeknek az elején van egy igazolványkép méretű fotó a tartalmazott cipőről, és akkor gyí, böngésszél. Egy hosszú polcsoron az sem segít, kb. hová volt kitéve az áhított cipő, a polc túlsó végén is lehet a doboza. Még csak méret szerint sincs rendezv

Mindig szimpatikus volt nekem Capa, született Friedmann Endre Ernő, amióta először találkoztam a munkásságával. Tetszenek a képei, és érdekes élete volt, csak nagyon rövid. Már voltam egy kiállításon a Capa Központban, ahol az ő képeit lehetett megnézni, és most is muszáj volt elmenni, pláne, hogy azt eddig nem is tudtam, hogy színes filmre is fotózott, mégpedig döbbenetesen régtől fogva, már az 1930-as évek második felétől kezdve. Persze kevés színes fotója volt, mert az jóval drágább volt, mint a fekete-fehér, ráadásul rengeteg ideig tartott előhívni, így volt olyan, hogy Capa megcsinált egy riportot, és az újságba csak a fekete-fehér képei kerültek be, mert hetekkel az angol csapatok Észak-Afrikába hajózása után már nem lett volna aktuális az erről készített beszámoló. A kiállítást úgy rendezték be, hogy az összesen három térben a falakon lógnak a fotók tematikus rendben, a szoba közepén pedig általában négy vitrinben látható a legtöbb témáról készült cikk eredeti változa