LizaGazdija

Összesen 12 napja vagyunk itthon, de még mindig csak az első két napot írtam meg. Esküszöm, megírom most már a többit is. Eredetileg ma este akartam, aztán rájöttem kora délután, hogy nekem még két egység ajándékot le kell gyártani, valamint egy egység angolt meg kell tervezni, úgyhogy ez a szép terv ugrott. A kreatívkodásba azért az belefért, hogy lemenjek fagyiért, ezt hozzá kell tennem. Imádom a citromos fagyit. Muszáj volt ennem. És az még milyen vicces, hogy 21:51 van, fél 7-kor kelek (ilyen már időtlen idők óta nem volt), fél 8-kor tanítok, de óratervem még nincs, csak egy megnyitott tankönyv a képernyőn kb. egy órája, és kedv sincs, se a tervezéshez, se a reggeli órához. Összekapom magam most már, remélem, bár még mindig adódnak gondjaim azzal, hogy milyen nap van meg hányadika, így minden reggel totál dezorientáltan ébredek, néha azon is el kell gondolkodnom, hol vagyok. (Továbbá pillanatok alatt felejtem el, hová tettem le tárgyakat, ami állati bosszantó, de eddig még nem hagy...

(Ahány ház, annyi szokás.) Az én házam az én váram. Mindenki a maga háza előtt söpörjön.

Hazajöttek anyuék Nápolyból. Elhoztuk őket a reptérről, otthon Nagyi már ebéddel várta őket. Hazafelé, ebéd előtt, közben és után meséltek mindenfélét, a konklúzió nagyjából az, hogy gyönyörű helyeken jártak ők is (egyáltalán nem ugyanott, mint mi), de Nápoly sok szempontból tragikus. Megmutatták, kinek milyen szuvenírt hoztak. Ők főleg Sorrentóban szerezték be az ajándékokat, így ők nem csokit hoztak, hanem tárgyi emlékeket. (Amalfiban nekem volt egy olyan érzésem, hogy ott kéne vásárolni, mert Nápolyban nem nagyon van mit, no de... :)) Tomi kapott tőlük egy konyharuhát, amin megtekinthető a limoncello receptje, valamint egy kerámia nyelű pizzaszeletelőt, nagyon szép. Én kaptam egy lávakő nyakláncot a Vezúvról, egy kis darab lávakövet ugyanonnan, valamint egy Pulcinellát. Mi senkinek nem hoztunk ilyet, mert nem tudtuk, ki ez a fura figura, aki ül egy paprikán, és álarcot visel. Miután a betlehemesek utcáján az egyik eladó azt sem tudta, kicsoda Pinokkió (esetleg át akart verni...), er...

Ilyet hozott haza Tomi a munkahelyéről, ahol kapta valakitől. Mondta, ő megkóstolta még bent, és szerinte egyértelmű, hogy ennek rózsaszín Barbie-fing íze van. Ez annyira valószínűtlenül hangzott, hogy azonnal megkóstoltam, hiába volt már este 11 óra. És már értem, mire gondolt. Dr. Pepper azóta ott figyel a hűtőben, és nincs erőm meginni.