LizaGazdija

Vámpírnaplók; Holtodiglan, holtodiglan. Ez utóbbiból majdnem egy egész részt láttam, de aztán amikor a férj összeszurkálta a feleségét, és fröcskölt a vér mindenfelé, kikapcsoltam, és úgy döntöttem, ez a sorozat nem nekem szól. Ezek után utánaolvastam, mégis mi a fene ez, mert cím alapján azt gondoltam, valami vígjátéksorozat. Nem. Megtörtént eseteket dolgoz fel, amelyekben a házaspár egyik fele megölte a másikat. Ennek mi értelme? Ezt kinek szánják? Aki meg szeretne szabadulni a párjától, de elválni snassz, kreatív ötlete meg nincs? Majd vesz innen?

Neten néztük épp, megakadt a lejátszás, mire Tomi: “Én azért csak csinálnék egy screenshotot.” Nagyon kemény, milyen vicces dolgok adódnak abból, ha az ember mimikáját felszabdalják. Hozzátenném még, hogy a képen Nóra van, nem Izabella. Nem tudom, ezt hogyan számolta ki.

Mindkettőt én csináltam, egyedül.

kimásztam az ágyból, kissé kómás fejjel eltántorogtam a szekrényig ruhát válogatni, és akkor olyat láttam a tükörben, hogy rögtön felébredtem. A medencémen jobb oldalon egy ujjnyi lila foltot. Vagy fél percig bámultam rá lemerevedve, és nem értettem, hogy került az oda, aztán valamiért felmerült bennem, hogy esetleg megfogta a sötétkék ágy. Igen, valószínűleg mégsem ébredtem fel teljesen akkor még. Mindenesetre megnyomkodtam, és kiderült, hogy fáj, szóval nem az ágy tehet róla. Azt az agyalást, mire rájöttem, hogy ez még a csütörtöki jazzről lehet nekem, ahol összevissza zúztam mindenemet, de főleg a lábamat, amikor a koreográfiás fél órában a földön vergődtünk végig...

Na jó, ez nem a szar szóviccek rovat. Olvastam az indexen, hogy a Toy Story 3 népszerű nálunk is, de érdekes módon a nézők fele sem gyerek. Engem ez annyira nem lep meg. Vannak felnőttek, akik szeretik a gyerekfilmeket (mint például én, ugye), de ami ennél sokkal jobban magyarázza a jelenséget, az az, hogy a filmet most megtekintő felnőttek az első és második rész vetítésének idején (1995-ben és 1999-ben) még gyerekek voltak, és most nyilván érdekli őket a történet folytatása. Én ez utóbbiak közé is tartozom, az első részt 8, a másodikat 12 évesen láttam, és mivel akkor tetszettek, naná, hogy érdekel a harmadik. Meg is nézem.

Nem akarok senkivel beszélgetni. Mondom, hogy senkivel. Nincs kivétel. Kijelentkeztem mindenhonnan, még megiszom a büdi teámat, aztán ágy. Nincs kedvem senkihez.

nem DVD-ztem. Még előtte járkáltam a lakásban, a tévé meg ment, mert hát mindjárt kell úgyis. És közben elkezdődött a Hazudj, ha tudsz!, és ott ragadtam. Egyedül a szokásos amerikai felfogás nem tetszett, hogy mindig istent kell játszani, és mindig önbíráskodni kell, mert azt nem lehet, hogy segítséget kérjünk. Na mindegy, ettől még a rész jó volt.