LizaGazdija

Szóval még nem valami nagy. De már többször ő hozta be ebédhez készülődve a tányérokat és evőeszközöket, és ma konkrétan ő terített meg. Bejött a kanalakkal, aztán a tányérokkal, mindent letett egy székre, majd körbejárta az asztalt, és mondta, ki hol szokott ülni, és pakolta előbb a kanalat, aztán a tányért. Páji, aja, Ola, apa. Nagyon koncentrált, és nagyon komolyan vette a feladatot.

Már minden mondatunk minden kulcsszavát elismétli, és gyakorolja a múlt időt, ami külön cuki: futta, ettem. A délutáni alvás előtt az arcához teszi a kezét, ahogy régen az alvást mutattuk neki, majd integet, és vidáman mondogatja, hogy "alud, alud" :) Délután Gryllus Vilmos koncertjén jártunk: ő a lakásában lépett fel, mi meg itthon énekeltünk és táncoltunk a dalaira. Flóra a dalok kulcsszavait is ismételgette, főleg a "bicili" (bicikli) és a "támpa" (lámpa) tetszett neki. A koncert egyébként csodálatos volt, nagyon-nagyon feldobott. Olyan kedves ez az ember, olyan csupa szív, hogy a karantén után minden koncertjére el szeretnék menni. (Mondjuk nem fogok, de azért többre megyünk, mint eddig.) Tegnap meg akartam fésülni, de elhúzódott ("nein, nein!"), majd azt hajtogatta, hogy "te! te!". Ezt nem értettem, aztán megértettem: kivette a kezemből a fésűt, nekiállt fésülködni, majd magára mutatott, és közölte: "te". Ez szerint