LizaGazdija

Fruzsival régóta terveztük, hogy elmegyünk ide, igaz, én azt gondoltam, krimimúzeumról van szó, és az osztrák krimi fejlődését mutatja be. De ha tudom, hogy bűnügyi múzeum, akkor is ugyanennyire vártam volna, mert érdekel a téma, izgalmas az, ahogyan az igazságszolgáltatás fejlődött, szóval mindenképp nekem való a kiállítás. Tényleg érdekes is volt, és nagyon... plasztikus. Annyi infó volt, hogy esélyünk sem volt mindent elolvasni/befogadni, pl. szobánként jó három-négy gyilkosság története az elkövetés részleteitől az ítéletig, meg persze mindegyikhez grafika, festmény, korabeli újságcikk, halálos ítélet kihirdtése (nehogy valaki véletlenül ne jusson el az akasztásra) és nagyon sok esetben mumifikált fej vagy koponya, változó, hogy az elkövetőé vagy az áldozaté. Ennek megfelelően igen hamar elfogott a hányinger, de igazán durva csak akkor lett, amikor a XIX. század második feléhez megérkezve már fotókat lehetett nézegetni a tetthelyről meg a boncolásról. Valami rettenet, miket képes