LizaGazdija

Nem nagyon szoktam fogadkozni, idén sem vittem túlzásba, könnyen teljesíthetőt kértem magamtól. A célkitűzés: a másfél hete tartó, önuralom nélküli zabálás miatt január 1-jén este Béres Alexandra DVD-jét végig kell tornázni, és aztán minden nap mozogni valamit, amíg úgy nem fogok kinézni, mint a zabálás kezdetének pillanatában. Az első pontot teljesítettem, és ezzel megvolt a régóta tervezgetett állapotfelmérés is, aminek a célja az volt, hogy megállapítsam, mennyit fejlődtem K. edzéseitől két év alatt. A válasz: nagyon-nagyon sokat. El sem fáradtam, bár tény, hogy voltak azért lihegősebb pillanatok, valamint a karizmot még mindig nem tudom végigcsinálni, de ennek az oka az is lehet, legalább részben, hogy 2 kg-os súlyzóval nyomulok, a DVD-n szereplő emberkék meg mondjuk 1 kg-ossal, ami nagyon nem mindegy. Még meglátom, holnap mit csinálok, de nagyon nagy kedvem lenne elmenni futni a szigetre, végül is nincs nyakig érő hó, csak hideg, de ahhoz meg elég felöltözni. Hmm, hmm. Majd kiderü...

Legelőször úgy volt, L-lel leszek, de aztán úgy alakult, hogy ő Ausztriába ment a testvéréhez. A következő verzió az volt, hogy itthon maradok, franciasalátát eszem, filmeket nézek, éjfélkor iszom gyerekpezsgőt, reggel meg eszem lencsefőzeléket, és ennyi. Közben az unokaöcsém, Dani és a salsások is hívtak bulizni, de előbbi esetben nem vonzott az ivás, utóbbi esetben nem vonzott az ivás, a szilveszter éjjel a belvárosban kódorgás, valamint a résztvevők egyikének személye, bármennyire csúnya is ez tőlem. Azért akartam lenni, mert úgy volt, anyuék hárman lesznek otthon (anyu, apu és anyu barátnője), és ez nekem nagyon-nagyon nyomasztó volt ahhoz képest, hogy honnan indult a hagyományos szilveszteri buli: 10-12 ember, egész éjszaka tartó hangzavar és jókedv. Aztán úgy alakult, hogy a nagynéném és a barátja úgy döntöttek, ők is anyuékkal lesznek, és öt ember már nem tűnt olyan nyomasztóan kevésnek, úgyhogy betársultam hatodiknak. 6-ra mentem, és a közeli buszmegállótól nem tudtam elég ha...

Szeretem a pszichológiát, sőt rajongok érte, mert rettentően érdekes témái vannak. Hogyan működik az ember agya és lelke, mire hogyan reagál, miért pont úgy, milyen tényezők alakítják a személyiséget, mekkora jelentősége van a gyerekkornak, hogyan segít a pszichológia abban, hogy megértsük magunkat és megértsünk másokat? És így tovább. Ezt a kötetet nem magam miatt, magamtól kezdtem el olvasni, valaki más révén került a kezembe, más miatt döntöttem úgy, hogy érdekel, amikor még azt lehetett hinni, hogy az az ember valaki , és tulajdonképpen örülök, hogy így esett. Nagyon érdekes volt a könyv. Különösen az első öt fejezet tetszett, amiben megtudjuk, mi is ez a szuperérzékenység, milyen személyiségvonásokkal jár, milyen problémákkal kell szembenéznie a szuperérzékeny gyereknek és felnőttnek. Nagyon jó volt még a szerelemről szóló rész is, aminek olvasása közben sűrűn bólogattam, annyira nagyon sok minden igaz rám az ott leírtakból, bár én magam nem esem a vizsgált kategóriába, csak ...