LizaGazdija

Mindenki munkahelyén vannak megterhelő dolgok, na, az utóbbi időszakban az enyémen is adódott több is. Például a kolléganő, aki mindenkinél okosabb, mindenhez mindenkinél jobban ért, és ha (adminisztrációs) hibát vél találni valaki munkájában, akkor szerinte ezt hallgatók jelenlétében, undorító stílusban a legérdemesebb közölni a másikkal, majd, ha az illető azt mondja, hogy szerinte azt a hibát nem ő vétette, akkor biztos, ami tuti, meg kell vádolni hazudozással is, természetesen szintén hallgatók jelenlétében. Hasonlót eljátszott már egyszer januárban is, amikor az orvosi igazolást csak betettem az igazolások gyűjtésére szolgáló mappába, ahogy két éve volt szokás, erre bejött az órámra, és úgy közölte velem, hogy ezeket le kell fénymásolni, a fénymásolatot meg kell tartani, és az eredetit vissza kell adni a hallgatónak. Én ezt nem éreztem akkora horderejű problémának, hogy ne lehessen várni vele az óra végéig, abszolút nem értettem, miért kell hozzá közönség, hogy ezt közölhesse vele

Tesztelgetjük, érti-e a gyerek, ami történik körülötte a bölcsiben, illetve tudja-e, hogyan mondanák neki a nénik a különféle dolgokat, ha tudnának magyarul. És érti is, tudja is, ráadásul tök szép a kiejtése. - Flóra, mit jelent az, hogy schlafen? - Fóla alszik. - És az, hogy spielen? - Fóla játszik. - És az essen? - Fóla eszik. - És a waschen? - Fóla kezet mos. - És a komm? - Gyele, gyele. Trinken, Fóla iszik. Eddig nem kötötte a tagmondatokat, csak egymás után tette őket. Így: "Anya/apa mond, Fóla sír." (A "mond" a legtöbb esetben tényleg annyit jelent, hogy mondtam valamit, tökre nem kell hozzá kiabálni, hogy sírva fakadjon - érzékeny.) Ma este viszont így mesélte el a hajmosása történetét: "Amikor apa Fóla haját mosta, akkor Fóla sírt." Azta! Nagyon érdekes belelátni kicsit a fejébe, megtudni, miken szokott gondolkodni. Ezért is vártuk nagyon, hogy beszéljen sokat-sokat. Egy pár napja elhangzott beszélgetés:Ő: Fóla öreg. Én: Igen? Hogyhogy? Ő: [szomsz