LizaGazdija

- Majd egyszer csinálok egy listát a Castle tíz legjobb részéről, és abban nagyon jó eséllyel benne lesz az 5x17, a Scared to Death (Halálra rémülve). Rég nevettem ennyit és ilyen hangosan Castle-epizódon, bár nagy szerencse, hogy kora délután néztem, különben nem sok alvás várna ma rám. - Volt időm megcsinálni egy rendes takarítást, miután egy programom elmaradt. - Megjelent a könyvem!!! Ezt fordítottam tavaly nyáron. Én most úgy, de úúúgy örülök!!! - Voltam sétálni Marcival, és a Boráros téren leültünk nézni a Dunát. Ezt gyakran csináljuk, szerintem nagyon léleksimogató hatása van, de még tudott dobni az élményen, hogy fújt a szél, és pont végignézhettük, ahogy kiköt egy hajó. Hogy Marci milyen izgatott lett! El is indult, hogy ő akkor felszáll, de lebeszéltem. Amúgy még a hétfői sétánkon volt az, hogy egy hajléktalan férfi megkérdezte, nem adom-e neki a kutyát, mert nagyon szép, és jól tudna vele kéregetni. De mondtam, hogy ne haragudjon, szó sem lehet róla. Kicsit nevett

ébred bennem, amikor - éjféltől hajnali kettőig nem tudok aludni, mert az ablakom alatt betont törnek, vagy én nem tudom, mit csinálnak, de azt kva hangosan, és hiába csukom be az ablakot, mert akkor is kva hangos, plusz akkor még meg is fulladok a melegtől, - hajnali kettőtől bizonytalan ideig megint csak nem tudok aludni, mert valami idióta akkor szeret gyorsulgatni a körúton. Az ilyet annyira megverném ilyenkor, pedig én alapvetően elég békés természetű ember vagyok. De minimum megkérdezném, nem tanította-e meg arra az anyukája, hogy éjszaka a normális emberek aludni szoktak, és ha neki nem megy, akkor csendben kussol, és hagyja a normális embereket pihenni, nem pedig gyorsulgat a motorjával vagy a kocsijával mások ablaka alatt. Fú, mennyire utálom az ilyeneket. Tudom, mit képzelek, hogy a belvárosban élek, az bezzeg nem baj, hogy az ablakom alatt áll meg a négyeshatos , tudom, tudom.

„Mert az a helyzet, hogy senki nem tehet boldoggá minket, csakis saját magunk tehetjük boldoggá magunkat.” Bagdy Emőke – Daubner Béla – Popper Péter: Öröm, harmónia, boldogság Ez szívás.

majd nekem is lesz valaki valamikor. Ne kérdezgessem, mikor már, ki tudja, hét és fél év kapcsolatra mennyi magány jut. Meg biztos jó ez így, ahogy van, mert az én életemben mindig úgy történnek a dolgok, hogy nekem jó legyen. Csak néha kicsit nehéz türelmesnek lenni meg bízni meg nem összeomlani. Majd ilyenkor hallgatom a Morcheebától a Rome Wasn't Built In A Dayt is.