Korcsolya és mézeskalács
A Mikulás hozott egy karácsonyváró könyvecskét, amiben minden oldal egy-egy témát dolgoz fel (pl. feldíszített karácsonyfa, korcsolyázás, sütögetés a szabadban, a Mikulás manói, ki hogyan ünnepli a karácsonyt, stb.), és a gyereknek kell a szereplőket matrica formájában beragasztgatni a megfelelő oldalakra. Egyik nap épp a korizós oldalt csináltuk. Flóra megállapította, hogy az egyik szereplő elesett a korival. Mondtam neki: - A korcsolyával könnyű elesni, ha az ember elveszíti az egyensúlyát, vagy megbotlik. Én is estem már nagyon nagyot korizás közben. Hú, nagyon fájt, feldagadt a térdem, hetekig volt még lila, alig tudtam menni. Ez már nagyon régen volt, akkor te meg a Viola még nem voltatok nekem. - És apa? - Ő sem. - Akkor egyedül voltál? - Igen. - És nem féltél? - Nem. Ja, most jut eszembe*, korizni akkor nem egyedül mentem, hanem egy fiúval. Néz döbbenten. - Ez a fiú nem apa volt, akkor apát még nem ismertem. - És mit csinált a fiú, amikor elestél? - Nyújtotta a kezét, hogy segít...