Tánc
Régen* jártam jazztáncra két helyre is, egy volt csoporttársnőmhöz meg egy híres oktatóhoz is, nagyon szerettem. Emlékszem, alig vártam az órákat, és mindig feltöltődve mentem haza. Nagyon ügyes nem voltam, de szuper volt mindkét tanár, mindent szépen, érthetően elmagyaráztak, megmutattak, és nekem is ment a koreográfia, ráadásul nem is éreztem közben hülyén magam. Ja, és nem voltak nagyon durva mozdulatok, nem profiknak szánták az órát. Nem is csoda, hogy iszonyú lelkes lettem, amikor olvastam, hogy tőlünk egy köpésre jazztánc lesz minden szerdán, ráadásul egy magyar lány tartja. Tomi is iszonyú lelkes lett, amikor meghallotta, hogy szeretnék néha elmenni, mert ez azt is jelentette, hogy kettesben lesznek Flórával altatási időben, ketten kell megoldani az estét. Ez már többször sikerült, most úgy csináljuk, hogy ha Tomi szabadnapos, vagyis itthon van este, akkor fél 8-kor elolvasom a gyerekkel az esti mesét, még van egy szoptatás, majd 8-tól háttérbe vonulok, mintha itt sem lennék.