Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 21, 2009

Álom

Olyan szépet álmodtam ma, amilyet talán még soha. Az álom végét nem tudtam meg, mert sajnos felébredtem, de mivel már álmomban is én alakítottam a történetet, én találtam ki, nem restellem hozzátenni a magam befejezését. Az utolsó kép annyira szép volt, olyan gyönyörű... Most sajnálom csak igazán, hogy nem tudok rajzolni. Kérdőívekben láttam többször a kérdést, hogy színek szerepelnek-e az álmaimban, és én soha nem tudtam rá válaszolni. Amikor úgy feküdtem le, hogy na, most megfigyelem, akkor sem sikerült, nem vagyok elég tudatos álmodó :P Ma viszont kiderült, hogy látok színeket, és ennek örülök. Ugyanis ezek gyönyörű színek voltak. Nem írtam le reggel, mire emlékszem az álomból, így sajnos az utolsó előtti képben lejátszódó párbeszédből semmi nem maradt meg, csak benyomások. De most megyek, és leírom, milyen volt az utolsó kép. És ha egyszer megtanulok rajzolni, lerajzolom. Ébredés előtti pillanatban arra gondoltam, hogy döbbenetesen kreatív álom ez, érdemes lenne rajzfilmet csinálni

Verseny

Ma a két film közötti sétálgatás közben szóba került Schobert Norbert, mivel elsétáltunk a péksége előtt, és megemlítettem a fórumokon sűrűn előforduló becenevét, amely Sóher Norbert. Erre Tomi azt mondta, ez nem találó elnevezés, majd kiderült, hogy szerinte az sóher, aki le van égve. Én meg mondtam, hogy az sóher, aki kapzsi, illetve fukar. Meg is állapodtunk abban, hogy a mozi után valamelyik szótárhoz fordulunk majd, hogy döntse el a kérdést. Hazaértünk, az Etimológiai szótár akadt először a kezembe, azonnal fel is csaptam a sóher szónál. "Jelentése: pénztelen; fukar." Ez egy szép döntetlen, és mindketten tanultunk ma valami újat.

Moziünnep - 3. és 4. felvonás: Harry Potter és Rózsaszín sajt

A Harry Potterről nem sok mondanivalóm van. Minél többször látom, annál jobban idegesít Helena Bonham Carter szinkrohangja, Daniel Radcliffe színészi játéka, valamint a Lavender nevezetű csajszi "édes kicsi bonbonom" kezdetű műbalhéja. Azért a vacsorapartyk továbbra is viccesek, sőt a szerelmi bájitaltól beszívott Ron is tetszik, a kijózanítási kísérletről nem is beszélve. A mai 16.15-ös vetítés azért is érdekes volt, mert ennyire fegyelmezetlen moziközönséget még életemben nem láttam. Az egy dolog, hogy a 7-8 éves gyerekeknek a film közepén jut eszébe, hogy pisilni kell, ez simán megesik, bár az azért fura volt, hogy őket egyáltalán elhozzák a Harry Potterre - ez azt feltételezi, hogy az eddigi részeket is látták, azokban pedig volt egy-két csúnya dolog, ami nem ilyen kicsik szemének való, és ebben a filmben is voltak olyan effektek, amiktől szerintem minimum rosszat álmodnak. Mint mondtam, ez csak egy dolog. De azért az, hogy tinik meg huszonévesek, főként lányok, az egész