LizaGazdija

Amikor a kilencedikes diákom panaszkodott erre-arra, az jutott eszembe, milyen jól emlékszem én ezekre a konfliktusokra a saját életemből, hiszen nem is volt az olyan régen. Aztán zuhanyzás közben jöttem rá, hogy én kilencedikes pontosan tíz éve voltam. Ez azért ütött. A tizenhat könyvből, ami a listán szerepel, hazahurcoltam ma négyet, és az a terv, hogy jövő péntekig elolvasom mindet, aztán hazahurcolok másik négyet, amit a következő héten olvasok el, satöbbi. Ez az első négy könyv összesen mintegy 1350 oldal, úgyhogy még nem tudom, mennyire reális a terv. Naponta 200 oldalt kéne olvasni ahhoz, hogy sikerüljön, és ez mind szakszöveg, ráadásul 1200 oldal mindjárt filozófia is, sírok. (Blankától meg ismét elnézést kérek :) ) Na jó, filozófia ugyan, de legalább magyarul. Amúgy Schlegel és Kant, ebből Kantot kicsit kedvelem. A többi, ami meg irodalomelmélet (azt is hogy szeretem...), angolul és németül lesz, ebből a némettől kicsit tartok. Majd meglátjuk. Ugyan azt mondta az oktató, nem

Csütörtökön néztük meg Rékával és Tomival a Magyar Színházban. Felnőtteknek és gyerekeknek szól állítólag. Azért a nézőtér gyakorlatilag dugig volt alsós gyerekekkel, kicsit kellemetlenül is éreztem magam eleinte, és többször eszembe jutott, hogy kellett volna hozni egy kisgyereket alibinek. Az előadás maga nagyon jó volt. Mese Andersenről életrajzi elemekkel. A történet középpontjában áll Andersen, aki színdarabot ír, a meséit meg egy fiókban elzárva tartja, és kicsit mintha szégyellné is őket, sosincs pénze, nem tudja fizetni a lakbért. Hozzá toppan be egy téli napon Gerda, a gyufaárus kislány, aki mezítláb jár, nincs családja, és mindenhonnan csak elkergetik. Amíg egyedül van a nyomorúságos kis szobában, életre kelnek a bábszínház lakói, a táncosnő, Zsófi, Ole és a rendíthetetlen ólomkatona. Tőlük tudja meg a kislány, hogy a Hókirálynő miatt vannak jégszívű emberek, de ha valaki átöleli őt, akkor minden rossznak vége szakad. Gerda vállalja is a küldetést, amit, mint kiderül, éppen a

Majdnem két hete már, hogy elolvastam, de mivel nem tetszett annyira, nem volt kedvem írni róla. Az előzőnél (The Wench Is Dead) lényegesen gyengébb krimi. Alaphelyzet: holtan találnak egy lányt Woodstockban egy kocsma parkolójában, a feje bezúzva, a ruhája megszaggatva, a vizsgálatok alapján meg is erőszakolták. A kérdés, hogyan került Woodstockba Oxfordból (?), ki az a rejtélyes lány, akivel együtt volt az utolsó estéjén, és persze ki ölte meg. A nyomozás közben mindegyik szereplőről kiderül, hogy... hmm... erkölcsben kevésbé erős. Konkrétan mindenkinek szeretője van, a szeretője mellett is tart szeretőt lehetőleg, mindenki mindenkit átvág, és mindenki mindenkinek falaz. Hosszú oldalakon keresztül megy a nyomozás, majd a végén derült égből villámcsapásként a detektív benyög egy nevet, aki addig fel sem merült gyanúsítottként, és igen, ő tette. Az ilyesmit nem nagyon szeretem, így nem lehet együtt gondolkodni a detektívvel. (Nem mintha ügyes lennék, és ki tudnám találni, ki volt, de a