LizaGazdija

Máltán még sokáig hír lesz, hogy összeomlott (Adélnak igaza van, tényleg olyan, mintha nekünk holnapra eltűnne a Balatonunk vagy a Kékestetőnk), megy a köpködés, hogy ki tehet róla (a kormány, mert nem csinált semmit, az ellenzék, mert szintén nem csinált semmit, hogy a kormány csináljon valamit, a nyomik, akik szaladgáltak a tetején, a kormány, aki nem büntette meg őket, stb.), mi lesz most Gozóval, érdemes-e ezek után meglátogatni a Dwejra-öblöt, satöbbisatöbbisatöbbi. Ennek okán napi legalább két cikk íródik, és én csak egy máltai híroldalt követek, szóval... A lényeg, hogy ma nagyon érdekeset láttam: néhány búvár (a tilalom ellenére, nyilván) kivonult a helyszínre, merült egyet, megnézte, mi maradt szegény Azúr Ablakból, és le is videózta. A híroldal meg megosztotta a közzel az anyagot. Nagyon érdekes, szerintem érdemes megnézni. Ha nem is mind a hat percet, de legalább belekattintgatni, meg aztán a második videó csak két perc. Itt látható . Amúgy sosem jutna eszembe búvárkodni,

Ha minden igaz, már tudtuk, hogy ötödiktől a Jedlikbe fogok járni, és valószínűleg már nagyon foglalkoztatott, milyen lesz az új iskola. Álmodtam is vele - azt, hogy bés lettem, mármint B osztályos. A víz levert, rettenetes rémálom volt. Négy évig ás voltam, és el sem bírtam képzelni, hogy valamikor bés legyek, vagy ami még rosszabb, cés. Elmeséltem anyunak az álmomat, mire ő: "És akkor mi van? A B osztály is osztály." Azért én tiszta frászban voltam, mi lesz, ha nem ás leszek. Amúgy ás lettem, most meg már nagyon viccesnek tűnik, hogy egy majdnem 10 éves gyerek miken tud görcsölni. Még régebbi emlék, hogy egy kiránduláson elhagytam a plüssnyulamat, amit pedig nagyon szerettem. A Rám-szakadékban jártunk, és még nagyon kicsi lehettem, tekintve, hogy én gyerekhordó hátizsákban, anyu hátán utaztam. Elaludtam a hátizsákban, a nyuszi meg kiesett a kezemből. Amikor észrevettem, persze rögtön vissza akartam menni, de anyu határozottan kijelentette, hogy ő nem fogja még egyszer vég