Blankával mindketten olvastuk a Rév Fülöp első és második részét is, és nagyon megszerettük a kedves történetért, a humoros jelenetekért és a kiváló szóviccekért, amelyeknek egytől egyig közük van a Balatonhoz. Ezért aztán már tavaly megbeszéltük, hogy ha alkalmunk nyílik rá, elmegyünk a Magyar Színházba, és megnézzük a darabot. Ma nyílt alkalom. Nem voltunk elájulva. Gyerekelőadás, és nagyon rámentek arra, hogy ez a gyerekeknek szól, ezért kicsit sok lett a tortadobálós poén, ami a gyerekeknek tényleg bejött, csak kicsit távol van az eredeti hangulattól. Blanka leginkább azt sajnálta, hogy Vaszi, a fajansz úgy, ahogy volt, kimaradt a történetből. (Én eléggé álmos voltam, ezért feltehetőleg csak az előadás végén tűnt volna fel, hogy jé, nem volt Vaszi, de Blanka már a szünetben felhívta erre a figyelmemet.) Engem az zavart, hogy Rév Fülöpből sikerült egy féleszű, idétlen, kelekótya idiótát csinálni, miközben a könyvben nem voltak neki gondjai az értelmi képességeivel, mindössze ar
