Esküvő
Tegnap esküvőn voltam Tatán. Nagyon szép volt az egész, de hát persze legszebb a menyasszony volt. Valami gyönyörű ruhát talált magának. Volt vőfély, voltak játékok, volt tánc, meg persze volt iszonyú mennyiségű kaja, süti és torta. Plusz szállás az esküvő helyszínétől három perc sétára. Nagyon jó volt, de úgy éjfél környékén kezdtek kevésbé szép gondolataim támadni. Ezeket úgy lehetne összefoglalni, micsoda csúnya ráfaragás, hogy ha 2007-ben hagynak szakítani, nem győzködnek három hónapig, és/vagy én nem hagyom magam meggyőzni arról, hogy jó lesz újrakezdeni azt, ami egyszer már nem működött, akkor nem húzódott volna még a történet öt évig, és akkor mostanra már lehetne férjem meg gyerekem. Ehelyett a majdnem 26 éves koromban történt végleges szakítás után 28 évesen ott tartok, hogy furábbnál furább kapcsolatszerűségekbe bonyolódom, és egyelőre kilátás sincs rá, hogy majd lesz egyszer igazán jó is. Na, látjátok, ezért nem kell nagy hibákat elkövetni, mert akkor nem lesz min rágódni ak...