LizaGazdija

Miután péntek óta nem sikerült időt találni arra, hogy találkozzunk, mert folyamatosan a kollégákkal kell bratyizni munka után, késő estig, és ez még szerdáig így is lesz, nagyon érdekeset sikerült mondani. Nagyon tetszem neki, szerinte ő is nekem, és ha két ember tetszik egymásnak, akkor ott csak jó dolgok történhetnek. Meg valami olyasmi is volt, hogy az ő ajtaja mindig nyitva áll előttem. Tehát konkrétan közölte, mire kellek, és nem örült, amikor megmondtam, hogy ezt felejtse el. Az a csodálatos ebben, hogy egymás után jönnek ezek a tök egyforma alakok, és mindegyik úgy, hogy én nem is csinálok semmit, nem én keresem őket, nem én veszem fel velük a kapcsolatot, és momentán még csak nem is akarok pasit látni sem. Egyszerűen nem értem, miért történik ez velem, de kva unalmas, annyi bizonyos.

Claire hajnalban utazott el, a nappaliban eldobált sörösdobozt, a teli hamutartót, valamint a szárítót fullra pakolva persze itt hagyta. Döbbenet ez a csaj, na. Napközben fordítani próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Annyit nem haladtam, mint amennyit akartam, de majdnem annyit igen. Nagyon bele kell húzni most már, nem lesz ez így jó. Este elmentem Paolóval és a barátaival, egy bolgár pasival meg egy magyar nővel iszogatni, megnézni a szomszéd falu, Gzira festáját, aztán csatlakozott hozzánk Panna, beültünk egy pubba, és megnéztük a VB-döntőt. Voltunk vagy tízen összesen, és én voltam az egyetlen, aki a németeknek szurkolt (csak a meccs kb. 30. percében döntöttem úgy, hogy szurkolni fogok, és ha már német szakos voltam, akkor úgy illik, hogy a németeket válasszam), és végül csak nekem lett jó a végén. Paolo barátai amúgy tök szimpatikusak, nagyon érdekes beszélgetéseik voltak - azért nem beszélgetéseink, mert én általában először külső megfigyelő vagyok, ha bekerülök egy közösségbe...