LizaGazdija

A Helyen én vettem meg 2014 első habos kakaóját, ráadásul jelentős kedvezménnyel, hálából a sütiért, amit még karácsonykor vittem le. A futás ma elmaradt, helyette Daninak segítettem költözni. Nem sok költözést láttam eddig, de azok közül mindenképpen ez volt a legfurcsább. A nyuszi, aki Dani szobájában lakik, tényleg gyömöszölni való, ahogy a szóbeszéd tartja, és olyan aranyosan mozgatja a kis orrát, hogy meg kell enni. Ja, nem. Ja, és nem kell nyúl, komolyan, tényleg, csak jólesett egy kicsit megsimogatni. És mert ma elmaradt a futás, holnap fogom bepótolni, addig meg, hogy ne bukjam az újévi fogadalmamat mindjárt a második napon, pilatesezni fogok. Szerencsére a zöldséges nincs nyitva, de igaza is van, 24-én még 2-ig dolgoztak, úgyhogy a január 2-3-4-5. simán jár nekik. Így viszont kénytelen voltam visszamenni abba az üzletbe, ahol reggel kb. semmit nem lehetett kapni, és most már volt karfiol. Semmi sem állíthat meg: ma megfőzöm a karfiolt, holnap meg megsütöm kevés tejföllel é...

A Hocus Pocus volt az első könyvem az írótól, akkor vált biztossá, hogy szépen, hozzám illően lassú tempóban sok-sok Vonnegutot fogok olvasni életem során. Meg is néztem, milyen értékelést írtam akkor arról a könyvről, hát, elnevettem magam, jól lemérhető rajta, mennyire sokkolt a regény. Azóta eltelt két év, éppen ideje volt, hogy kezembe vegyem a második Vonnegutomat. Az első benyomásom az, hogy teljesen olyan, mint a Hocus Pocus, és ennek nem örülök. Nekem nagyon hasonlónak tűnik a két történet, még a szófordulatok is ugyanazok – mondjuk ez nem meglepő, mert az író is ugyanaz. A második gondolatom az, hogy szegény, szegény Rabo Karabekian. Expresszionista festő, örmény bevándorlók gyereke, és az egész élete kudarcok és tragédiák egymásutánja. Nem is értem, hogyan lehet túlélni egy ilyen életet. Még ha néha történik is vele valami jó, annak is tragédia a vége. De ahogy előadja a múltját és a jelenét, azon az ember hangosan nevet. Mert ez Vonnegut: igazi nevettető, csak telj...

Ma reggel megkaptam a cáfolhatatlan érvet arra, miért felesleges hajnalban felkelni, hogy vásárolni menjek. Azért, mert a 7-kor nyitó élelmiszerüzletben fél 8-kor a polcok fele üres, nem kapni például karfiolt, paprikát, brokkolit, sajtot három típusból lehet választani a szokásos hét helyett (ezek között az ehető trappista nyilván nem szerepel, miért is szerepelne), kenyér elvétve akad. Akkor már simán megéri inkább két órával többet aludni, és valamikor fényes délben intézni a bevásárlást. Így most mehetek még egyszer, igaz, most majd egy másik üzletben fogok próbálkozni. Ja, és ennyit a január 2-i rakott karfiolról. Ma még mozzarellás paradicsomsalátát eszem, délután megpróbálok karfiolhoz jutni, és akkor január 3-án már mindenképpen rakott karfiol lesz, kerül, amibe kerül.