Délelőtt konferencián voltam: 9:50-kor megtudtam, hogy 10-től ott kell lenni testületileg az érintett épületben tartózkodó összes személynek, így nekem is. Az ettől és a konferenciától magától kissé megtépázott idegeimnek aztán nem tett jót, amikor hazaérve egy kiírás fogadott a lépcsőházban, miszerint éjszaka két gyanús férfi körbejárta a házat, és megvizsgálta a bejárati ajtókat. Konkrétan ettől annyira megrémültem, hogy "Jézusom! Jézusom!" kiáltások közepette rohantam fel, kettesével szedtem a lépcsőket. (Azért csak halkan kiabáltam, úgyhogy más nyugalmát nem zavartam meg vele.) Szerencsére úgy találtam a lakást, ahogy reggel hagytam, de nem kicsit borult meg a lelki békém, úgyhogy fel is hívtam aput. Én: Szia Apu! Ez és ez történt a házban, valaki kiírta reggel. Ilyenkor mit lehet tenni? Apu: Nem tudom... Pánikba esni. Én: Jó, ez már megvan. Ezen kívül? Aztán olyan rendes volt, hogy átjött délután, és megnyugtatott, hogy szerinte nem fognak visszajönni. Hát, nagyon
