LizaGazdija

nyáron egyedül lenni rossz. Mert ha nem lennék egyedül, a következőket lehetne csinálni: - Kánikulai napokon a párommal lehetne strandolni. - A párommal lehetne nyaralni. - A párommal lehetne a Margitszigeten naplementét nézni, majd csak úgy ülni a sötétben. - A párommal akár még kiülős helyekre is el lehetne menni. - A párommal lehetne menni a Szigetre. - Arról nem is beszélve, hogy a Vidámpark tematikus éjszakai programját is meg lehetne látogatni. Így meg lehet itthon ülni egyedül, meg körbe lehet futni a Margitszigetet (35 perc alatt, mert teljesen lemerevedett mindkét lábam, alig bírtam hazajönni, nem tudom, mi van), meg felhasználatlan maradhat a Vidámpark-bérletem, meg mehetek egyedül a Szigetre. Hatalmas, tényleg. Én nagyon próbálok türelmes lenni, de nagyon elegem van, és nagyon rossz, és nem tudom, hogyan tudnék változtatni. Az idő meg megy. Már augusztus van, mindjárt vége a nyárnak, és én egyedül töltöttem a nyarat. Óriási, igazán, nem is tudom, mivel érdemeltem

Azt beszéltük meg Blankával, hogy tegnap este kimegyek hozzá. Pesttől kb. fél órányi vonatozásra lakik. Gondoltam, péntek is van, nyár is van, kánikula is van (laza 35 fok), mindenki megcélozza a Balatont, nem árthat, ha a vonat indulása előtt azért már ott vagyok a pályaudvaron, hátha sor lesz. Ki is értem az indulás előtt 20 perccel, és akkora sor fogadott, amekkorát én már régen láttam utoljára. Brutális volt. A pénztárak kb. fele üzemelt csak, de lehet, hogy kevesebb, elviselhetetlen meleg volt, ahogy összezsúfolódott az a rengeteg ember, szóval nem volt kellemes, kicsit sem. De még az milyen kellemetlen volt, amikor a vonat indulása előtt két perccel megkértem az előttem álló négy-öt embert, engedjenek előre, mert az ő vonatuk akkor még negyed órára volt az indulástól, és még így is úgy jártam, hogy amikor kiértem a peronra, még láthattam, ahogy elindul a vonat, majd szép lassan eltűnik. Nem lettem sík ideg, áhh, miért lettem volna, nem? Óránként van vonat, Blanka javasolta, üljek