Kicsit szomorkás
De nem nagyon. Tomi megállapította, hogy túl vagyunk már a randizgatós időszakon, ideje lenne kicsit szorosabbra fűzni a szálakat, amire még úgy is nagyon bólogatok azóta is, hogy amúgy hónapok óta ezt a szorosabbra fűzést tervezgetjük. Tökre lehangoló, amikor megint itt maradok a csodás lakótársammal, miután sikerült öt napot többé-kevésbé együtt tölteni Tomival. Tomi sokkal jobb társaság, fogalmazzunk így. Amúgy meg vége a nyárnak, és nem voltam Máltán. Ez szomorú. Jó eséllyel idén már nem is leszek, pedig megígértem magamnak, hogy minden évben elmegyek egy hosszú hétvégére. Hát, ha más nem, jövő nyáron ott nyaralok, és akkor legalább egy hetet. Nagyon vágyom vissza, hiányoznak a helyeim meg az ottani ismerőseim/barátaim is. Jó lenne, ha holnap nem felejteném el, hogy augusztus 31. van, mert még a végén lemaradnék a tradíciómról. Nyárbúcsúztató, őszköszöntő rituálém már vagy öt éve, hogy augusztus 31-én megeszem egy Magnumot, szeptember 1-jén meg egy Calippót. Idén is jó lenne ta