Búcsút intettem a németnek is. Reggel 9-kor kezdődött, és sajnos névsorban ment a dolog, úgyhogy én a 8 emberből hetedikként kerültem be kb. fél 1-kor, bár már nem emlékszem, pontosan mennyi is volt az idő. A bizottság addigra már kidőlt, amit nem is nagyon csodáltam, mert hát elég durva lehet egy ilyen napot végigülni. Mondjuk addigra már én is kidőltem, és olyan formámat hoztam, mint valami elfuserált kecske. A szakdogámhoz egy kérdést tettek fel, a másodtémához egyet se, aztán kiküldtek, visszahívtak, és a következőket mondták: "eine sehr schöne Fünf", valamint "inhaltlich waren Sie sehr gut, aber sprachlich..." (ez volt a konzulensem véleménye). Mondtam nekik, tudom, sajnálom, túlpörögtem a dolgot. Megértőek voltak, ők is reggel 9 óta koncentráltak, míg én reggel 8 óta hergeltem magam, hogy mekkora katasztrófa lesz. Az mondjuk segített rajtam, hogy ott volt velem Livi és Blanka, nagyon köszönöm a támogatást és a szurkolást! :) Lezártam a német szakos tanulmányai...