LizaGazdija

Mindig kicsit szomorú, amikor véget ér egy év, ami alapvetően butaság, mivel az idő folyamatos, csak az ember osztja szakaszokra, csak a mi döntésünk miatt létezik egyáltalán év meg annak vége. Persze nem egészen, de nem lenne kötelező mérni meg megemlékezni róla meg ilyenek, értitek. Meg aztán most erősen gyanítható, hogy 2018 még annál is több örömet tartogat, mint ez az év, szóval így pláne örömteli, hogy mindjárt megérkezik. 2017 igen jó év lett, örömmel fogok rá visszaemlékezni. Sejtettem, hogy okos lenne év közben folyamatosan írni a bejegyzést, minden hónap végén rögzíteni, mi volt annak a hónapnak a legfontosabb történése, de hát ez nem sikerült, úgyhogy most törhetem a fejem, és még az sem kizárt, hogy egy csomó dolog ki fog felejtődni. Januárban (vagy februárban?) kipróbáltam az aerial silket. Szuper új sport, majd egyszer folytatom is, feltehetőleg pár év múlva. Egyelőre nem lehet rá bejutni, meg aztán más akadályozó tényező is van. Voltam a szokásos éves hótalpas túrán

Amikor visszafelé jöttünk, és már a bécsi vonaton ültünk, Hegyeshalom után megint felbukkantak az osztrák rendőrök a vonaton, és mindenkitől kértek igazolványt. A mi fülkénkben az egyik pasi a jogosítványát adta oda a fiatal srácnak, aki kérdezte, nincs-e más igazolványa, mire mondta, hogy nincs. Én tökre megijedtem, hogy a pasit le fogják tenni a vonatról Bruck an der Leithánál, de a rendőr csak annyit mondott, tájékoztatásul közli, hogy a jogosítvány nem igazolvány, és legközelebb legyen szíves útlevéllel vagy személyivel átlépni a határt. Aztán továbbment. Azta.