Álljon itt ez-az Marciról is...
1. Valami hatalmas sebet növesztett az állára, ami fáj neki, és nem engedi kenni, viszont amennyi esze van, lekaparta róla a vart, így most kikacsint az élőszövet. Sír, vergődik, menekül, ha csak meglátja a krémet, amivel be kéne kenni. Jó program ez napi kétszer. Viszont nagyon aranyos volt most este, ahogy kérlelt, hogy ne csináljam ezt vele. Leguggoltam mellé, hogy elmagyarázzam, miért muszáj ez, mire feltette a lábamra előbb az egyik, majd a másik mancsát, végül átkulcsolta a bal kezemet, és nagyon esengve nézett. Mondjuk ezzel nem ért el semmit, de megmosolyogtatott. 2. A kutyáknak alapvetően nincs olyan érzékük, ami megmondaná nekik, milyen magasan vannak, ezért nem tudják értelmezni a lépcsőházat, pláne, ha többedik emeletre kell felmenniük. (Ezért lehetett, hogy mikor Liza egyszer nem találta Tomit a lakásban, és sikerült kijutnia az ajtón, lerohant a másodikra, majd megállt a folyosónak azon a részén, ahol a mi emeletünkön az ajtó van, és ott várakozó álláspontra helyezkedet...